KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forróvérű kísértet

Ardai Zoltán

Ha elfogadjuk egy leplezetlenül hibbant, minden gondolattól sterilizált vígjáték létjogosultságát, semmi okunk nincs bármit is felróni a Forróvérű kísértet alkotógárdájának. Kikapcsolódásunk tökéletes lehet: a film számára összehordott hihetetlen sztori-elemeket komputerrel sem lehetett volna szórakoztatóbban összekombinálni, majd a mesét a sorra kijátszott félreértés-variációkon át boldog végkifejletig vezetni. Adva van mindehhez egy okkal-ok nélkül szaladgáló, izgő-mozgó, heves mimikájú üzletember (Johnny Dorelli „önfeledten komédiázó” kabinetalakítása), aki épp akkor, amikor csődbe jut, „váratlanul” egy zord várkastélyt örököl, ráadásul hozzájut a valószínűtlenül szép, s épp ennyire tisztalelkű társörökösnő ismeretségéhez. A kastély tele van rejtett csapóajtókkal, s falai közt egy évszázadok óta nőre éhes kísértet bujkál; aki szakasztott mása a szangvinikus üzletembernek. Tudnunk kell, hogy láthatatlanná válni is képes. Most felvirrad a napja: bőven akadnak nők az idelátogató társaságban. A néző gyönyörűségére szolgál, hogy az idétlen szituációk újabb és újabb kiszámítható képletei mindig időre előállnak: percekre sem szűnik a várt (sőt már kívánt) fordulatok patronropogása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6496