KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenzáció áldozata

Szkárosi Endre

 

Sydney Pollack vonzódása a giccshez eddig sem volt ismeretlen előttünk, mindeddig azonban bizonyos szakmai színvonalon váltunk e meghitt érzés beavatottjaivá, akár A lovakat lelövik, ugye? melodrámája révén, akár A keselyű három napja című, feszesebben kivitelezett bűnügyi történet jóvoltából.

Most viszont, A szenzáció áldozatánál – eredeti címén Absence of Malice, aminek „Rossz-akarat nélkül” volna tán a szöveghű fordítása – a giccs és a közhely találkozásához asszisztálhatunk; s az ünnepi esemény hanyag színvonalon celebráltatik.

A forgatókönyv tele kisszerű dialógusokkal, vívódónak és rokonszenvesnek szánt középszerű, unalmas és mindenképpen sematikus alakokkal; sokatmondónak álcázott és bárgyú, előre kiszámítható helyzetekkel. Paul Newman – láthatóan szenvedve – egy még igazi etikai normákkal rendelkező, klasszikus maffiózó áldott jó gyermekét alakítja, akit az Állatian Aljas Bűnüldözés és az Embertelenül Hengerlő Sajtó meghurcolásra és zsaroltatásra ítél; ám ő ennek ellenére Mérhetetlen Furfangjával túljár az Elvetemült Rendőrfőnök és a Pipogya Főügyész – továbbá az egész elaljasodott Társadalmi Struktúra – eszén, és Igazságot szolgáltat. Sally Field, a jóhiszemű, ám az Ártalmas Mechanizmus Eszközeként működő újságíró szerepében többnyire egyszerűen csak idegesítő, különösen amikor Nagymonológját mondja el, aminek nem kisebb a dramaturgiai funkciója, mint hogy „helyretolja a kibillent időt”. A film gondolati – és képi – színvonalát híven jelzi az unalomig ismert bevágás, amint a Kíméletlenül Zakatoló Nyomdagép megállíthatatlanul sokszorosítja többszázezer példányban a Hazug Információt.

E filmi közhely-revü nagy sikerre számíthat bárhol a világon: azt a mindenütt szívesen üdvözölt, simogató tételt állítja fel újra, miszerint a Rendszer a Velejéig Romlott, ám a Központi Kormány Jó és Emberséges, ezért az Igazság mégiscsak Győz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6278