KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cutter útja

Tamás Amaryllis

 

J. J. Cord olajmágnás – otthonosan érzi magát a gazdagságban és a szennyben, kedveli mindkettőt. A luxuskocsijába felvett stoppos kaliforniai diáklány impotensnek nevezi, ezért megöli, majd a legközelebbi kukába dobja a holttestet. És szégyenkezés, félelem nélkül éli tovább az életét – tovább élheti, hiszen sem saját lelkiismerete, sem környezete, sem a társadalom nem állít sorompót morális gátlástalanságának.

Richard Bone, munkás – koronatanú lehetne J. J. Cord ellen, mert látta őt a bűntett elkövetésekor, de vele született irtózása a konfliktusoktól, a valóság tudomásulvételétől, sajátos védekezési taktikában kérgesedett rá személyiségére: a gyávaság kényelmes álarca mögül közönyösen és dühödten szemléli barátja, a mozgássérült Alex Cutter „hőzöngését” és magánnyomozását. („Mi vagy te, egy szent, aki minden bűnt megtorol?” – kérdezi Alex-től a felesége is.)

Cutter életének legjelentősebb pillanatai nem az öröm, hanem a borzalom pillanatai voltak. A Vietnamban megnyomorodott Cutternek van egyedül ereje s bátorsága, hogy magára vegye az igazság megismerésének kockázatát. Irtózat, öldöklés, megalázottság, megcsonkítottság után már olyan elviselhetetlenné válik számára a békebeli közöny és hazugság, hogy nem elégszik meg a „tényállás” megvilágosodásának alamizsnapillanatával és igazságszolgáltatás híján kész a véres megtorlásra is.

A realitás bosszúja azonban a megalkuvó Richard Bone-t éri el, amikor a sors váratlanul őt jelöli ki a J. J. Corddal szembeni leszámolásra. Ahogy egészségtelen, túlzott lelki védekezését feladja, az ostobaság, az érdekhajhászás, az automatikus önzés mögött megpillanthatja az igazságot: az ember ősi, erkölcstől mentes, állati lényét. A történet végére rádöbben: a dolgokat úgy kell venni, ahogy azok vannak, s nem úgy, ahogy szeretné, hogy legyenek. Az egykori cseh újhullámos Ivan Passer filmje – a fájdalom és megaláztatás kifogyhatatlan misztériumának felzaklató dokumentuma.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5190