KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rokon

Harmat György

 

A spicli is ember. Sőt: a rendőr is az. Ketten együtt pedig különösen. Nemcsak szakmai együttműködésük (a kábítószerárusok lefülelésében) eredményes, mindennapjaik egyébként is összefonódnak (ismerik egymás családját, ha kell, segítenek egymáson stb.). Eme sajátos baráti- és munkakapcsolat leírása – és úttörő módon a középpontba állítása – Alain Corneau filmjének fő érdeme. A remek Alain Chabat és Patrick Timsit a filmszínészi játék magasiskoláját nyújtva, bővérű „ál-eszköztelenséggel” hozza közel hozzánk a rendőrt és besúgóját, e két ellentmondásosan rokonszenves alakot. A „zsarufilmek” specialistája (Police Python 357, A zsaru és a szex), a neves francia „kismester” Corneau el tudja érni, hogy a rendőrségi akciók páratlanul szakszerű, részletező ábrázolása az izgalmakat fokozza, ne pedig pepecselő unalomba fulladjon. Ez annak köszönhető, hogy a két főhős összekapcsolódott életének különböző színtereit, viszonylatait példás hangulati- és cselekményegységben képes ábrázolni. Mindennek következtében a néző messze többet kap egy átlagos kriminél. Elgondolkodhat például azon, milyen erkölcsi problémákat vet fel, hogy a „rossz” és a „jó” átkerülnek egymás oldalára; hogy a rendőrség és a bűnözők „munkatársak”, sőt „rokonok”. Választhat a publikum: hogyan ítéli meg a napjainkra megszokott tényt, hogy a zsaru kénytelen a cousin (‘unokatestvér’, ez a film eredeti címe, a rendőrségi informátor francia argóbeli elnevezése) bűnös módszereivel élni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3826