KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ki nevel a végén?

Mátyás Péter

 

Dave szelíd és félszeg középosztálybeli férfi, aki még felnőttként is játékmackóval alszik, fél a felelősségvállalástól és nincsen tisztában azzal, ki is ő valójában. Egyik üzleti útján balszerencsés megjegyzések és félreértések sorozatát követően mint agresszív, dühkitörésre hajlamos személyt diagnosztizálják. Csoportterápia elvégzésére kötelezik, ahol a cél indulatos természetének és erőszakos cselekedeteinek megfékezése. A hamis diagnózis persze megnehezíti beilleszkedését a normális emberek közé. Mellérendelt pszichiátere (Jack Nicholson alakításában) a hatásosabb kezelés érdekében összeköltözik vele, hogy napi huszonnégy órában felügyelje és irányítsa „betege” életét. Az arrogáns és konfliktust kereső orvos és a nyájas, béketűrő páciens összezártságából számos humoros szituáció adódik: közös látogatásuk a buddhista kolostorban vagy Dave munkahelyén a film legjobb percei. Máskor viszont az alkotók engednek a csábításnak, szabad folyást biztosítva i közönségességnek és a vulgáris pszichologizálásnak. A bizarr és valószínűtlen események azonban felkeltik gyanúnkat, hogy mindez csak megrendezett, így a befejezés nem tartogat számunkra meglepetést. David Fincher Játsz/ma című opuszának egyfajta kifordított, vígjátéki variációját látjuk többnyire ismerős elemek felhasználásával. Szerencsére az egyes epizódban kiváló komédiásokkal találkozunk: John Turturro vagy Woody Harrelson nyúlfarknyi szerepekből formálnak karaktereket átlendítve bennünket a forgatókönyv egyenetlenségein. A színészeknek és a jól sikerült részeknek köszönhetően kellemesen szórakozunk és elnézzük a film végének teátrálisságát is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2347