KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boszorkányház

Kovács Kata

Boszorkányház – magyar, 2020. Rendezte és írta: Nyíri Kovács István. Kép: Blahó László és Dorcsák Gábor. Szereplők: Bakos Éva (Magambál), Fazekas Júlia (Luca), Nagypál Gábor (Rázsoly), Mészáros Piroska (Tenke), Kuna Kata (Nina). Gyártó: Film Wizard. Forgalmazó: Romis. 100 perc.

 

Nyíri Kovács István 2006-ban bemutatott Szűzijáték című filmjével és a két évvel későbbi

Rövid, de keménnyel határozottan helyet foglalt magának a magyar független filmes szcénában, így aztán meglepő, hogy következő mozijára több mint tíz évet kellett várni. A továbbra is szinte nulla büdzséből forgató rendező a Boszorkányházat ugyanazokkal a fő alkotóelemekkel teszi érdekessé, amelyek miatt a közönség korábbi munkáit is kedvelte: szatirikus hangvétel, jó adag személyesség, önreflexió és önirónia. A Hétköznapi Vámpírok és az uristen@menny.hu szabálytalan szerelemgyerekéről van szó: egy Fillér utcai családiházban élő boszorkányközösség életébe csöppenünk, a hétszáz éves Magambál, a nimfomán Luca, a dzsigoló férfiboszorkány Rázsoly, a boszorkánytudományt négyszáz éve gyakorló Tenke és az ifjú, lelkes tanonc Nina félig-meddig legálisan működtetett üzemébe, ahol munkaidőben tanácsadásra fogadják a betévedő kuncsaftokat. Magambál egy nap beleszeret egy idős mozigépészbe, akiről kiderül, hogy haldoklik, és az asszony úgy dönt, maga is szeretne megszabadulni az örökléttől, ez azonban nem is olyan egyszerű, a családként működő közösség azonban mindent megtesz, hogy tervét támogassa.

A viszonylag kötött dramaturgiával és precíz történetvezetéssel végigvitt alkotás az áldokumentarista kerettörténetnek és a valóságshow narrációs eszközeinek – a szereplők időről időre leülnek és kommentálják az eseményeket – köszönhetően nagyon is követi a kortárs trendeket, ugyanakkor hiányzik belőle, ami igazán magával ragadóvá tehetné: a megfelelő időzítés és az igazán jól ülő, eredeti poénok. A jó színészi játék és az ökörködő, barkácsfilmes alaphangulat szívet melengető ugyan, de nehéz belátni, a rendező miért helyezte trash-misztikus közegbe a filmjét, amikor a legjobban szemmel láthatóan a kisrealista poénokhoz ért, lásd a teletál futárnak öltözött adóellenőr nagyszerű epizódját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14508