Metoo filmekHihetetlenAz áldozatok tekintetePernecker Dávid
A Hihetetlen tinédzser főszereplőjét megerőszakolják, a sorozat mégis a bizalomra épít. A tizenéves Marie Adlert megerőszakolták. Valaki
korán reggel betört a szobájába, az arcába tolt egy kést, megkötözte, órákon
keresztül erőszakolta. Kihallgatása során Marie kénytelen ezerszer elismételni
és így újra megélni a vele történt rémségeket. Ahogy kiderül, hogy Marie
(Kaitlyn Dever nagyformátumú alakítása) nem először szenved el hasonló abúzust,
a nyomozók – mind férfi – összerakják a vallomás alternatíváját: a
gyerekkorában traumatizált Marie kitalálta megerőszakolásának történetét, csak
hogy felhívja magára a figyelmet. Ezt pedig – ezt a valótlanságot – ki is
húzzák a lányból. Egy érzéketlen rendszer döbbenetes mintapéldája: emberi hanyagság,
egy csipetnyi rutinos rosszindulatúság és a vaslogika által felzabált érzelmek.
Susannah Grant, Ayelet Waldman és Michael Chabon kitűnő és fontos sorozatát
mozgathatta volna a hatásvadász kétely-dramaturgia („vajon tényleg hazudik
Marie?”), de szerencsére nincs szó ilyesmiről. Ahogy az esetet feltáró
Pulitzer-díjas újságcikk, úgy a Hihetetlen
sem butítja a tragikus ügyet egyszerű ponyvakrimivé. Marie Adlert
megerőszakolták, kész. Egy ilyen trauma után senki sem mondhat ítéletet a sokk
miatt olykor valóban irracionálisan viselkedő lány felett. Ha ez megtörténik, a
Hihetetlen elért valamit: tükörré
vált, szembesített.
A második epizód hasonló
esetet mutat be, annak feldolgozása ugyanakkor szöges ellentéte a korábban
látottaknak: egy nyomozónő (Karen Duvall) gondoskodó perspektívájából más
fényben tárul fel egy újabb meggyötört nő sorsa. Az együttérzés az áldozattal nem
csak a humánum jele, hanem alapvető eleme a jó nyomozói munkának. Ellentétben az
összeomlott áldozatból kiráncigált kusza információk kényelmes fel- és
kihasználásával.
A Hihetetlen szerzői az ellentétezést a karakterek és a sorozat
felépítése során is következetesen alkalmazzák, szem előtt tartva azt, amit sok
nemi erőszakkal foglalkozó film és sorozat rejt fájó homályba: az empátiát. A
jóságos és pedáns Duvall-karakter és társa, az újfent nagyszerű Toni Colette
által megformált vagány, piálós, nem mindig tiszta módszerekkel dolgozó „rossz zsaru”
karakter, mint tűz és víz, de céljuk és útjuk azonos. A Hihetetlen ugyanakkor nem poszt-feminista „erős nők” harca a „mocskos
férfiak” ellen, a sorozat-erőszakoló rémtettei a nyomozókat is sokkolják. Ha
viszont a két színésznő nem lenne képes élettel megtölteni a néha túlságosan is
papírízű párbeszédeket, bajban lenne a sorozat.
Epizódonként és azokon
belül is váltják egymás a nyomozás jelenetei és mindaz, ami Marie-vel történik
élete legrosszabb napja után. Marie cselekményszála a fojtogató reménytelenségé,
a kétely, a közöny és a bizalomvesztés ocsmány közegében próbálja meg
összeszedni élete töredékeit. A nyomozópáros lenyűgöző munkáját bemutató
epizódokat és jeleneteket ugyanakkor rendre átjárja a reményteliség, a tudat,
hogy közeleg Marie feloldozása. A lány világa – bárhonnan nézzük – rohad,
mintha rágná valami kór, ezzel szemben a feszes tempóban pergő nyomozás minden
pillanata logikus és egy irányba hat. Rettenetesen szemét tett áll a Hihetetlen középpontjában, a sorozat
mégis a hit, a bizalom, a remény sziklaszilárd alapjaira építkezik – mindarra,
amit bármilyen erőszak semmissé tenne. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy a Hihetetlen erőszak-szekvenciáit a
szerzők becsülendő tisztességgel, de közel sem óvatoskodva ábrázolják. Nincs
meztelenség, nincs voyeurizmus, csak az áldozatok kiüresedett tekintete, pár
rövid kép remegő kezekről és lábakról.
Ezt a koncepciót követi az
elsőre eszköztelennek tűnő, visszafogott stílus is: a Hihetetlen tompa pasztellszíneivel, feltűnést kerülő zenéjével, szerény
és egyszerű beállításaival a nézői figyelmet Marie történetére összpontosítja.
A látványvilág hétköznapiságának pedig letaglózó üzenete van: ezek az esetek sajnos
nem olyan különlegesek, mint amennyire hinni szeretnénk.
Hihetetlen (Unbelievable) – amerikai,
2019. Rendezte: Lisa Chodolenko, Susannah Grant, Michael Dinner. Írta: Susannah
Grant, Ayelet Waldman, Michael Chabon. Kép: Quyen Tran. Zene: Will Bates. Szereplők:
Kaitlyn Dever (Marie Adler ), Merritt Wever (Karen Duvall),Toni Colette (Grace
Rasmussen), Blake Ellis (Chris). Gyártó: CBS. Forgalmazó: Netflix. 8x58 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
