KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Animáció

Teheráni tabuk

Dühös körök

Barkóczi Janka

A tilalmakkal teli élet megrontja a társadalmat is.

 

Ali Soozandeh iráni születésű emigráns animátor korábban olyan dokumentumfilmek animációs betétjeit készítette, mint az iráni zöld mozgalomról szóló Green Wave (2010) vagy az észak-koreai átnevelő táborok szörnyűségeit bemutató A 14-es tábor (2012). Képei mindkét esetben fontos emberi jogi témák vigasztalan illusztrációi, ezért talán nem véletlen, hogy első saját rendezésű egész estés animációja is keményen rendszerkritikus hangot üt meg. Bár a Teheráni tabuk ezúttal nem dokumentumfilm, a rotoszkóp eljárás ismét szorosan a valósághoz köti a történetet, melynek nyomán nem csak a film állításairól, de a technika mögött rejlő filozófiáról is izgalmas kérdések vetődnek fel.

A forgatástól jelenleg húsz évre eltiltott Jafar Panahi A kör című kultikus műve többszörösen is visszacseng a Teheráni tabukban. A tiltott témák, az abortusz, a prostitúció, az emigráció, éppen olyan intenzíven jelennek meg, mint az ezredfordulón, a forgatókönyv pedig itt is lazán és ideiglenesen kapcsolódó, egymástól mégsem független sorsokat követ. A nagyváros poros káoszában három párhuzamos dráma, három elsőre szimpatikus, de már cseppet sem ártatlan fiatal felnőtt reménytelen vergődése bontakozik ki. Az első karakter, Pari, vagány és sokat látott nő, aki képtelen megszerezni az iszlám bíróság támogatását ahhoz, hogy drogfüggő, bebörtönzött férjétől elválhasson. Prostitúcióból tartja el kisfiát, szolgálatait magas rangú személyek és a metropolisz legkülönbözőbb bugyraiból előtűnő figurák egyaránt igénybe veszik. Miután egyik kuncsaftja jóvoltából sikerül új lakásba költöznie, összebarátkozik a szomszédban lakó Sarával, akinek tragédiája a film második története. Az asszony okos és ambiciózus, szívesen építene karriert, azonban bankár férje inkább otthonülőként képzeli el őt az anyós és gyerekszoba mellett. Sara mindent megtesz, hogy szabadságának utolsó töredékeit egy kis ideig még megtarthassa, míg egy alkalommal egy végzetesnek bizonyuló, szégyenteljes hibát követ el. Pari és Sara házának ablakaiból éppen a szemközti blokkra látni, ahol a harmadik szereplő, Babak, a fiatal zenész éli kissé céltalan agglegényéletét. Babak éjszakánként, sok hasonszőrűvel együtt, illegális partikra jár, ahol nem játszhatja ugyan a saját zenéjét, de kedvére ellazulhat a drogoktól és az alkoholtól. Az egyik vad bulin összejön egy vonzó, ismeretlen lánnyal, aki hamarosan az abortuszhoz szükséges pénzt követeli tőle. Pari, Sara és Babak ugyanabban a lakótelepi negyedben élnek és ugyanolyan szerencsétlen módon gabalyodnak bele saját játszmáikba, melyekkel először a rendszert, majd tágabb és egyre szűkebb környezetüket próbálják kicselezni. Hiába a kezdeti együttérzés, végül az derül ki, hogy ezen a vidéken mindenki mindenkinek hazudik, aminek következtében egy idő után nem csak ők, de az egész társadalom menthetetlenül romlottá válik. A simán induló életeket lassan eltorzítják a különböző tiltások, amiben éppen az az ördögi, hogy ilyen körülmények között a leghétköznapibb dolog is könnyen tabuként működik. Remény nincs, a megoldás a teljes rezignáció, a menekülés vagy a halál, amiben az iráni filmek korábbról jól ismert, életigenlő bölcsessége egyszerűen semmivé lesz.

A Teheráni tabuk élesen kritikus, végtelenül pesszimista, de kifejezetten és mindenek előtt: dühös film. A düh jó hajtóerő, sodró ritmust, lendületet ad a mozgóképnek, de ebben az esetben sajnos nem alakul kreatív energiává. A végeredmény meg sem közelíti a stílusában hasonló Libanoni keringő (2008) vizuális ötletességét, és messze lemarad a szintén a kritikus emigráns szemszögéből készített, sokrétűen költői Persepolistól (2007) is. Mivel hiányzik a hasonló filmeknél annyira fontos képi kaland, a remek karakterek gyorsan papírízű sablonokká válnak és a szövevényes forgatókönyvből idejekorán előbukkannak a nem túl bonyolult szerzői tézisek. Az alkotók a címhez méltó módon nekimennek a legkülönbözőbb tabuknak, olyasmit mutatnak, amit nem szokás, azokról beszélnek, akikről nem szokás, csakhogy a filmet átgondolva utólag kiderül, hogy ezeket a tabukat korábban, mások – egyébként ennél sokkal okosabban – már rég ledöntötték.

 

Teheráni tabuk (Tehran Taboo) – osztrák -német animáció, 2017. Rendezte: Ali Soozandeh. Írta: Grit Kienzlen és Ali Soozandeh. Kép: Martin Gschlacht. Zene: Ali N. Askin. Gyártó: Little Dream Entertainment / Coop 99/ ORF. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13548