KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Újra együtt

Vajda Judit

10 Years – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Jamie Linden. Kép: Steven Fierberg. Zene: Chad Fischer. Szereplők: Channing Tatum (Jake), Rosaria Dawson (Mary), Justin Long (Marty), Chris Patt (Cully), Oscar Isaac (Reeves), Ari Gaynor (Sam). Gyártó: 33andOut Productions. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Nem mostanában történt, hogy a vígjáték zsánerén belül önálló alműfajjá nőtte ki magát az osztálytalálkozót megörökítő komédia, és a jelek szerint még mindig népszerű. Az egy idő után mindenkit utolérő nosztalgikus érzést tematizáló művek széles skálán mozognak: a közkedvelt motívum szexkomédiától (Zack és Miri pornót forgat) kezdve debilvígjátékokon (Amerikai pite: A találkozó, Romy és Michele) át fekete humorral dolgozó alkotásokig (Otthon, véres otthon) sok helyen felbukkan, leggyakrabban talán mégis édes-bús tragikomédiák alapanyaga.

Utóbbi megközelítésben a 2011-es évben két amerikai független film is született a témában: a régi osztálytársakkal találkozás élményét az álomnő utáni múlhatatlan vágyakozással vegyítő Szédületes éjszaka után most itt van a középkaliberű sztárparádét (Channing Tatum, Chris Pratt, Rosario Dawson, Justin Long, Oscar Isaac) felvonultató Újra együtt. Jamie Linden rendezői bemutatkozásában egy csapat fiatal, de már megállapodott felnőttet figyelhetünk, akik tízéves osztálytalálkozójukon adnak ismét randevút egymásnak, egyesek házastársakkal vagy tartós partnerekkel kiegészülve.

A csapongó beszélgetések szilánkjaiban menthetetlenül széthulló, így látszólag mindenféle cselekmény nélküli műről pozitívumként mindenképpen elmondható, hogy parttalanságával és céltalanságával hitelesen adja vissza a való élet osztálytalálkozóit, ahol valószínűleg mindenki hasonlóan érzi magát, mint az Újra együttet nézve, és a végén csak a sok felesleges fecsegésre és értelmetlen üresjáratra emlékszik. Az improvizációnak tűnő jelenetek ugyan lehetőséget adnak a rengeteg fiatal tehetségnek a máshol ritkán látható természetes, hétköznapi játékra, amit egy darabig valóban öröm nézni, de pusztán helyzetgyakorlatok egymásutánjából még soha semmi jó nem sült ki – és ez most sincs másként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12519