KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Belle és Sébastien

Parádi Orsolya

Belle et Sébastien – francia, 2013. Rendezte: Nicholas Vanier. Írta: Cécile Aubrey regényéből Fabien Suarez és Juliette Sales. Kép: Eric Guichard. Szereplők: Felix Bossuet (Sébastian), Tchéky Karyo (Césra), Margaux Chatelier (Angélina), Dimitri Storoge (Guillaume). Gyártó: Radar Films / Epithète Films. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 95 perc.

A magányos hegyi kutya és az árva kisfiú barátságáról szóló regényével világhírűvé vált francia írónőről, Cécile Aubry-ról kevesen tudják, hogy huszonéves színésznőként olyan filmekben szerepelt, mint Clouzot Arany Oroszlán-díjas Manonja, vagy azt, hogy együtt játszott Orson Wellesszel és Tyrone Powerrel is (The Black Rose). Az éppen szárba szökkenő hollywoodi karriert a marrakesi pasa fiával kötött titkos házassága törte derékba, ám kreatív energiáit szerencsére átcsatornázta gyerekkönyvek és forgatókönyvek írásába. Filmvászonra kívánkozó életének 2010-ben tüdőrák vetett véget. Főművéből a hatvanas években tévésorozat készült saját rendezésében, majd a nyolcvanas években a japánok rukkoltak elő a maguk anime-adaptációjával.

A hazai moziváltozat elkészítésére Nicolas Vanier vállalkozott, akit Az utolsó prémvadász és a Farkasbarátság című sikerfilmjei predesztináltak erre a munkára. Hó, vadállatok, hegyek és egy klasszikus történet – a dramatizált természetfilm sikere borítékolható, még úgy is, hogy az eredeti forgatókönyvet alaposan átírták. A főszál – Sébastien, az árva cigányfiúcska és Belle, a hegyen felbukkanó, rossz hírű kutya barátsága – mellett hangsúlyt kapott a történelmi kontextus a náci megszállókkal. A kis francia hegyi közösséget viszont alig néhány karakterre csupaszították, így a pletykás vagy gonoszkodó falusi archetípusok szelíd, összetartó ellenállókká vedlettek át. Egyedül a kisfiút örökbe fogadó „nagyapa”, a piás César karaktere hordoz magában ellentmondásos vonásokat. Tchéky Karyo jutalomjátéka drámai magasságba emeli az egyébként valódi családi élményként élvezhető filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11632