KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kísértés

Roboz Gábor

Breathe In – amerikai, 2013. Rendezte: Drake Doremus. Írta: Drake Doremus és Ben York Jones. Kép: John Guleserian. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Guy Pearce (Keith), Amy Ryan (Megan), Felicity Jones (Sophie), Mackenzie Davis (Lauren). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 98 perc.

Hiába tart Drake Doremus már az ötödik nagyjátékfilmjénél, csak elvétve lehet találkozni a nevével: a fiatal amerikai alkotó első néhány produkciója ugyanis nem került be a hagyományos moziforgalmazásba, és a helyzeten csak a negyedik munkája változtatott. Az ennek ellenére gyakran forgató író-rendező talán nem véletlenül hagyta maga mögött (romantikus) dramedyjeit, és a kedvező kritikai fogadtatásban részesült Őrülten hiányzol után újra a melodráma műfaját környékezte meg.

A Sundance-en debütált idei filmje azzal kezdődik, hogy egy békésen élő, középosztálybeli amerikai család házába beköltözik egy angol cserediáklány, aki abban a középiskolában folytatja tanulmányait fél évig, ahol az apa zongoratanárként dolgozik. Miután azonban a vendéglátók kétharmad részt örömmel fogadják be az otthonukba a visszafogott, sejthetően valamilyen érzelmi terhet cipelő lányt, a viszonyrendszer szép lassan megváltozik, az egyensúlyi állapot visszavonhatatlanul felborul.

Doremus nem intéz túl nagy kihívást a nézőkhöz: egyszerű, a játékidő előre haladtával egyre sötétebb színvilágú képekkel fogalmazza meg a történetet, és a hatáskeltésben fontos szerepet szán az aláfestő zenének. Ugyanakkor a Kísértés erényei közé tartozik, hogy hivalkodó gesztusoktól mentesen képes mesélni a karakterek érzelmi helyzetének gyökeres átalakulásáról, elfojtott feszültségek felszínre töréséről, és sikerültebb jelenetei arról tanúskodnak, hogy a rendező nem a hollywoodi túlmagyarázás példáját követi. Ezzel együtt Doremus produkciója, amely formailag és hangütés terén egyaránt a kétezres évek dán drámáival jár egy srófra, a konfliktus felvázolása után kevés meglepetést tartogat, és nem fogja megváltoztatni azok véleményét, akik szerint a függetlenfilmek már tényleg mindent elmondtak nekünk a család sérülékenységéről és felbomlásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11628