KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak szexre kellesz

Parádi Orsolya

No Strings Attached – amerikai, 2011. Rendezte: Ivan Reitman. Írta: Elizabeth Meriwether. Kép: Rogier Stoffers. Zene: John Debney. Szereplők: Natalie Portman (Emma), Ashton Kutcher (Adam), Lake Bell (Lucy), Kevin Kline (Alvin). Gyártó: Paramount. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.

Oldott hangulatú, laza humorú, és kellemesen mocskos szájú hollywoodi romantikus vígjáték egy kötetlen szexuális kapcsolatról, amelyet nem gyűr maga alá a könnyes klisék árja. Úgy látszik, születőben egy új kategória. Ha fel is tűnik néha egy-egy rózsaszín zátony a Natalie Portman és Ashton Kutcher főszereplésével készült filmben, Ivan Reitman rendező lendületes poénokkal lavírozza át történetét a veszélyes pontokon. Nem kis teljesítmény tőle, főként mivel a Szellemirtók, az Ikrek és az Ovizsaru kult-alkotója nem éppen szexi vígjátékairól ismert.

A felütés rögtön üdítő változatosságot jelent: a rezidens orvos Emma egyáltalán nem vágyódik érzelmi elköteleződésre, míg a televízió-sorozatnak dolgozó Adam igen. Megállapodnak a „fuckbuddies”, azaz szexbarátok kategóriában, amit a lány szigorúan be is tartat. Szex szinte bárhol, bármikor; de nincs összebújás, becenév, féltékenység, lelki élet. Aztán egy baráti „havibaj-mix” kazetta és egy összebújós ottalvás elindítja a lavinát.

Nagyon jót tesz a megszokott romkom váznak a mellékszereplők színes kavalkádja: Emma cinikus humorú lakó- és orvostársai; Adam apja Kevin Kline alakításában, aki junkie tévésztár és lenyúlta fia nőjét; vagy a kissé zavart és beszédkényszeres producer-asszisztens Adam munkahelyén, ahol éppen egy Glee-szerű műsort forgatnak paródiába illő lelkesedéssel. Szintén üdítő változatosság a szabadszájúság foka, amely még a prüdériából felengedni kezdő, hasonszőrű vígjátékokra sem jellemző. Repkednek a faarccal benyögött szaftos poénok, a szivárványos pillanatok csak villanásnyiak, és még a vége főcím utánra is marad egy remek geg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10564