KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

James Graham Ballard (1930–2009)

Varró Attila

 

Az angol science-fiction irodalom maroknyi klasszikusa közül egyetlen íróval sem bánt olyan mostohán a filmvilág, mint J. G. Ballard-dal: szűk kéttucatnyi regénye közül mindössze kettőből készült filmváltozat (nem számítva az Atrocitások kiállítása című formabontó novella-kollázs ezredfordulós barkács-feldolgozását), ám ezek egyike sem az életmű meghatározó műfajából került ki. A Spielberg-féle A Nap birodalma lágerfilmje és a Karambol techno-pornójának szellemhű Cronenberg-adaptációja alapján pontosan feltérképezhetőek a brit írózseni személyes életét, alkotói világát meghatározó alapélmények (az izolált emberközösségekben eluralkodó [ön]pusztítás, a társadalom és technológia mind szorosabb szimbiózisából kifejlődő modern személyiség, a külső és belső tájképek kettős expozíciójából születő szürreális határvilágok) – ám csupán közvetett képet nyújtanak a hamisítatlan ballard-i disztópiákról. Ballard életműve első felében jobbára a klasszikus science-fiction talaján maradva építette fel különös ökológiai jövőképeit, amelyekben egyetlen környezeti tényező hatványozásából teremt melankolikus szépségű rémálmokat szárazságtól (Az aszály) a vízözönig (Vízbe fúlt világ), hurrikánoktól (Szél a Semmiből) a globális klímaváltozásig (Helló, Amerika!). A pályakép a Karambol 1973-as vízválasztójától fordul egyre inkább a társadalmi drámák felé, amelyekben a szerző fokozatosan felcseréli egzotikus természeti környezeteit a modern nagyváros neonfényes, betonborítású őserdeire, amelyekben homogenizált embercsoportok zárt életterei fordulnak negatív utópiákba, legyen szó újgazdag lakónegyedekről (Toronyház, Super-Cannes, Kokain-éjszakák), vagy lepusztult autópálya-csomópontokról (Betonsziget).

Ballard jobbára viszonzatlan szerelme a Film iránt rendre megnyilvánult a gazdag pálya során – korai filmkritikusi tevékenységétől (A Csillagok háborúját Hobbitok az Űrben című írásában az „első képzelethiányos sci-finek” nevezte) a műveibe előszeretettel beillesztett filmes referenciákig (különös tekintettel az olyan mozisztárok halálára, mint Monroe, Mansfield vagy James Dean). Kisszámú filmadaptációja ellenére közvetett módon számos rendezői életművön felismerhető kéznyoma, többek közt Cronenberg első biohorrorjaiban, Stephen Frears London-filmjeiben vagy Vincenzo Natali hideg, minimalista fantasztikumában. Halálával a Wells és Huxley nevével fémjelzett látomásos sci-fi irodalom utolsó prófétája tűnt el a képből, aki szép új világait rendre Dr. Moreau szigetének technológiai poklába helyezte.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9780