KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó óra

Győrffy Iván

The 11th Houramerikai, 2007. Rendezte: Leila Conners Petersen és Nadia Conners. Írta: Nadia Conners, Leila Conners Petersen és Leonardo DiCaprio. Zene: Jean-Pascal Beintus. Szereplők: Kenny Ausubel, Janine Benyus, Sylvia Earle, Gloria Flora, Michel Gelobter. Gyártó: Appian Way / Greenhour / Tree Media Group. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 92 perc.

 

A segélykiáltásoknak ma már se szeri, se száma a filmes világban: Godfrey Reggio látomásos panorámafilmjeitől, a Qatsi-trilógiától a Föld jelenét és jövőjét boncolgató BBC-sorozatokig komoly piaca van az ökokatasztrófával vagy az emberi nem apokaliptikus válságjelenségeivel foglalkozó szakmunkáknak. Még akkor is, ha eltekintünk a tematikus tévécsatornák kínálta öncélú borzongásserkentőktől és katasztrófa-realityktől. De miben különbözik tőlük Az utolsó óra, ez a velejéig hollywoodi produktum, amelyben Leonardo DiCaprio és Mihail Gorbacsov kéz a kézben igyekszik meggyőzni a 300 milliós szuperhatalom népességét, és másodsorban persze az emberiség 6 milliárdot jócskán meghaladó „maradékát” is: eddig, és ne tovább! Leginkább a szempontok sokféleségében, az egymást kiegészítő gondolatokban, tényekben, javaslatokban, a mohó igyekezetben, hogy közérthető módon sűrítse másfél órába a földtörténet úgymond végzetes utolsó másodperceinek krónikáját. A filmidő kétharmada állapotjelentés (halódó ökoszisztéma, halódó emberiség), utolsó egyharmada alternatíva (gazdasági-kulturális reform, megújuló technológiák) – ez utóbbi önálló filmet érdemelne, ezért csak remélhetjük, hogy lesz folytatás.

Az ilyen típusú dokumentumoknál mindig kényes az egyensúly kép és hang, narráció és illusztráció között. Itt a beszélő fejeké a pálma, Stephen Hawkingtól az onondaga sámánig – ám lenyűgöző archív felvételekkel, mai életképekkel, ritkán előszüremlő szolid háttérzenével körítve. Az utolsó óra hamisítatlan „rábeszélőgép”. De annak igazán elsőrangú.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9357