KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pókember 3.

Herpai Gergely

Spider-Man 3. – amerikai, 2007. Rendezte: Sam Raimi. Írta: Alvin Sargent, Ivan és Sam Raimi. Kép: Bill Pope. Zene: Christopher Young. Szereplők: Tobey Maguire (Peter), Kirsten Dunst (Mary Jane), James Franco (Harry), Thomas Haden Church (Marko), Bryce Dallas Howard (Gwen), Topher Grace (Eddie). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 140 perc.

 

Nem szerencsés, ha valaki úgy rendezi egy trilógia harmadik részét, hogy fejben már azon gondolkozik: otthagyja a sorozatot, és teljesen másba fog. Sam Raimi bejelentette, hogy több Pókember filmet nem rendez, és következő projectje a Hobbit. Talán épp amiatt lett ez a film szánalmasan gyenge, mert maga a rendező is rettenetesen unta saját munkáját.

A legkiábrándítóbb talán a „super villain” figurák kidolgozása. A szuperhős-filmek alaptézise, hogy nem csak maga a főszereplő karakter fontos, hanem legalább annyira releváns, hogy ki és hogyan játssza legfőbb ellenségének szerepét; az első két Spider-Mannél pedig a negatív főszereplők (William Dafoe, Alfred Molina) tökéletesek is voltak. Ezúttal viszont van nekünk egy Thomas Haden Church-ünk, aki a Homokember szerepében folyamatosan bánatos spániel-képpel kér bocsánatot, hogy ő csak a lánya betegsége miatt rosszalkodik, mert „kell a pénz”.

Aztán ott van Venom, az eredeti képregény egyik legeredetibb figurája, akinek civil szerepét itt a tini lányok szívet megmelengető Topher Grace játssza el. Sajnos túl sok Topher Grace-t kapunk a pénzünkért, Venomból pedig alig láthatunk valamit… Harry Osborn, az eredeti Green Goblin fia is jóval gyengébb, mint a William Dafoe-féle, de erről igazából már nem szegény James Franco tehet, csak az ostoba forgatókönyv, amely hol amnéziás vidám milliomos srácot, hol jóból rossz, majd rosszból jófiúvá váló Goblin Juniort gyárt belőle.

Azonban a három elbaltázott főgonosz semmi ahhoz a tengernyi giccshez képest, amiben a nézőnek meg kell fürödnie, hogy az egyébként elég fantáziátlan akciójeleneteket megnézhesse. Van itt minden: a brazil szappanoperákat is alulmúló románc Spidey és barátnője, M. J., illetve a Parkberben csalódott hölgyemény és Harry Osborn között, de nem kímélnek minket May néni tanácsaitól és M. J. sikertelen színésznői karrierjének bemutatásától sem…

Raiminek bizony az eszébe kellett volna vésnie az első rész szlogenjét: „a nagy hatalom nagy felelősséggel jár”. A Spider-Man filmek rendezői széke egyszerre óriási hatalom és felelősség, Raimi viszont mindkettőt eljátszotta.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9028