KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rossz fiú

Báron György

 

Claude Sautet a nouveau naturel, az új természetesség néven ismertté vált irányzat vezéregyénisége. Ez az iskola – ellentétben a hajdani dicsőséges új hullámmal – tartózkodik a társadalomkritikai programoktól, a politikai gesztusoktól és a meghökkentő filmnyelvi újításoktól. Filmjei egyszerű, köznapi történeteket mesélnek el, melyeknek legfőbb erénye a szereplők közötti kapcsolatok finom, pontos kidolgozottsága. Mindenekelőtt ez teszi rokonszenvünkre érdemessé Sautet új filmjét is, amely érzékeny és szép alkotás, elmarad azonban a rendező nálunk is játszott legjobb filmjeinek a színvonalától (Az élet dolgai, a Vincent, François, Paul és a többiek, az Egyszerű eset).

A cím béli rossz fiú – akit a francia film korán elhunyt nagy csillaga, Patrick Dewaere játszik – amerikai kábítószeres kalandból, s az azért leült börtönbüntetésből Franciaországba hazatérő fiatalember, aki megkísérel ismét megtelepedni, új életet kezdeni. A film ennek az útkeresésnek meleg emberséggel elmondott története. A forgatókönyv – egyik társírója Jean-Paul Török, a magyar származású filmkritikus – mentes mindenfajta akciótól, váratlan fordulattól, a hétköznapi életből kizökkentő eseménytől – vagyis mindazoktól a forgatókönyvi sablonoktól, melyek a kábítószeres fiatalokról szóló filmekben rendre előbukkannak. A rendező pianóban, lassú ritmusban meséli el ezt az „egyszerű esetet” is, akárcsak előző filmjei történetét. Sem a tragikum, sem a komikum nem vonzza: a köznapi élet apró, látszólag semmitmondó pillanatai érdeklik. Erénye a bensőséges atmoszférateremtés, az érzékeny színészi játék, mely a szándékoltan fojtott tempó és az izgalommentes történet ellenére mindvégig leköti figyelmünket.

Sautet egyike a filmművészet gondos, míves kismestereinek, egy olyan időszakban, amikor az ilyesfajta rokonszenves kismesterségnek egyre kisebb az ázsiója a talmi szenzációktól hangos filmpiacon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6355