KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Közelebb!

Köves Gábor

 

Akárhogy is, még mindig jól tud esni néhanapján, ha magunkra hagynak néhány órácskára a moziban, anélkül, hogy a filmvásznon kibomló dráma fontosabb pillanataiban jótékonyan odasúgnák a túloldalról: most tessék csak nagyon figyelni! Felszólításra műélvezni igencsak körülményes dolog, a rendező, a jónevű Mike Nichols személye azonban képes elhitetni, hogy egy mégoly veszélyesen presztízs-értékű műfajban, mint amilyen a divatos színpadi kamaradrámák megfilmesítése, ilyen kényelmetlen helyzettől nem kell tartanunk. Bosszantó, hogy épp ezt a kipróbált filmest, a filmnyelvet igazoltan folyékonyan beszélő direktort kápráztatta el az a nagyon is színpadias világ, mely két jólszituált, nagyvárosi értelmiségi páros egymásba gabalyodó viszonyainak iskolás ábrázolásával, gondosan lekerekített monológokon keresztül igyekszik „leleplezni” a párkapcsolatokon belüli hatalmi harcokat és szerepjátékokat. A Közelebb! divatos nyelven prédikáló, nagyszabású színészi alakításokra programozott film, jobban mondva megfilmesített színház, amely elsősorban a színészek örömét szolgálja. Ők négyen – s ezért aligha hibáztathatók – látható élvezettel vesznek részt e nagyszabású, ám teljességgel életidegen, többfelvonásos szócsatában, amelyet néhány londoni külső hívatott filmszerűvé tenni. Persze mindenféle bizonyítványt meg lehet magyarázni, létezik például az a fajta érvelés is, miszerint, vannak filmek, amelyek azért unalmasak, mert a bemutatni kívánt szereplőknek is ez a legjellemzőbb tulajdonságuk. E szánalmas magyarázat szerint tehát Nichols filmje azért üres, öntetszelgő és igazmondásában is hamis, mert hiú, hazug és cinikus figurákról szól a tantörténet.  


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4814