KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Saigon

Báron György

 

Ha valaki már legalább három krimit látott életében, az első tizenöt perc után pontosan tudja, ki a hat vietnami prostituált gyilkosa: az természetesen, aki minden gyanú fölött áll. Ettől egyre gyanúsabbá válik, s gyanúnk a film végére megnyugtatóan beigazolódik. Ugyanígy kitalálható előre minden más is ebben a sok pénzből készült, szupercsillogó mozgóképi zagyvalékban. Ha például a rosszfiút a rendező díszes katedrálüveg ablak elé állítja, senki nem lepődik meg, hogy a férfit pillanatokon belül lelövik: fotogén dolog lövéstől találva szép ablakon átal kizuhanni. Legföljebb annyi találgatni valónk marad, vajon a szépséges novícia, ki oly járatos a szexuális alvilágban és a négybetűs szavak szótárában, testi vagy csak lelki segítséget nyújt marcona hősünknek – a kép itt finoman elúszik, nem akarván megsérteni a vallásosabb krimirajongók érzéseit. A novícia, kit később apácává avatnak, egyébiránt francia, s ez jól mutatja a filmkészítők internacionalizmusát. Rajta kívül ugyanis a rosszfiúk és a jófiúk egyaránt amerikaiak, ami legföljebb azért meglepő egy amerikai filmben, mert történetesen Vietnamban játszódik, pontosabban a hajdani Dél-Vietnamban, Saigonban, az amerikai megszállás éveiben. Nehéz hát a vietnamiakat kihagyni belőle, de ez a Vietnam-tárgyú amerikai filmek készítőinek mindig sikerül (lásd még Szakasz, Apokalipszis, másfelől Rambo). E filmes vietnami háborúban rendre jó amerikaiak harcolnak rossz amerikaiak ellen, tudomást sem véve a kicsi, sárga, makogó, angolul rosszul beszélő helybéli statisztákról, akik még igazi ellenfélnek sem alkalmasak, nemhogy hősnek. Áldozatnak legföljebb, kiknek hullája fölött megküzdenek a pozitív jenkik a negatívokkal. Igaz, ezúttal egy kollaboráns dél-vietnami rendőrtiszt is becsörtet néha a képbe, ő azonban engesztelhetetlenül utálja az amikat, később pedig ennél nagyobb gazemberségekre is képes, jócskán akadályozva a jó megszállók harcát a rosszak ellen. Ám mindhiába, mert hőseink győznek, a gonoszt eléri végzete (lásd még: katedrálüveg), s a néző lelke fölszabadul. Maga Vietnam csak valamivel később, amikor már a leggerincesebb amerikai hőst is kiűzik a filmkép hátterében föltűnő kis sárga férfiak és asszonyok, filmen kívül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4351