KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tíz perc – Cselló

Korcsog Balázs

 

Az immár kétszer Tíz perc folytatja a szkeccsfilm-összeállítások régi, jól bevált (valamikor a filmművészet nagykorúvá válásának idejéből eredő) hagyományát. A (két) film magyar címe azonban kissé megtévesztő: az eredeti címben (Ten Minutes Older) ugyanis korántsem az iskolai szünetről, a tízpercről van szó, hanem arról, hogy tíz perc múlva, tíz perccel később, vagyis a kisfilm elteltével öregebbek, pontosabban tíz perccel idősebbek lettünk/leszünk. Ám Tíz perc alatt nemcsak mi idősödünk, hanem maga a film is: a film maga az „idősödés”, vagyis hogy a filmképek megvalósulnak, kiteljesednek – filmidővé válnak.

A világhírű kortárs filmrendezők tízperceseinek első sorozata, a Trombita hét rövidfilmből (többek között Aki Kaurismäki, Werner Herzog, Jim Jarmusch és Wim Wenders egy-egy munkájából) állt. Az újabb szkeccs-füzér, a Cselló immár nyolc részét ugyanúgy hullámzó víztükröt ábrázoló képek és a rendezők aláírásai fűzik össze (a tízpercesek rövid „tízperceiként”), mint a Trombita darabjait, csak éppen nem trombitás, hanem csellós (gordonkás?) zenei aláfestéssel. A filmeket éppúgy az idő motívuma és tematikája köti össze: a Trombita és a Cselló is az idő problémájának körüljárása, az időproblematika egy-egy szeletének megragadása. A kétszer Tíz perc ebben az értelemben is „idősödés”.

A Cselló nyolc tízpercese közül Mike Figgis négy képmezőre osztott kísérleti rövidfilmjét, Jiři Menzel (Rudolf Hrusinsky alakításaira épülő) cseh filmtörténeti retrospektívjét, és Szabó István „késeléses/férjgyilkos”-történetét is sikerületlen alkotásnak érzem. Claire Denis vonatos sztorija finomkodó francia társalgási dráma, Godard pedig a már évtizedek óta megszokott formáját hozza. A nyolc szkeccsfilm közül Bertolucci Víztörténetét, Schlöndorff Megvilágosodását és Radford Csillagfüggőségét emelhetjük ki. Az olasz rendező kisfilmje amolyan igazi bertoluccis giccs. Indiai fiú, olasz leány. Agg pásztor a fa alatt. Elszakadás, megtérés, satöbbi. De azért szép. Schlöndorff rövidfilmje filozófiai traktátus az időről, egy szúnyog nézőpontjából és röptét követő kameramozgással, illetve tóparton nyaraló kövér német turisták családi konfliktusaival ellenpontozva. Michael Radford filmje egy zseniális ötletre épülő és remekül kidolgozott sci-fi etűd, melyben a hibernált űrutazás után a középkorú űrhajós visszatér a Földre – nála öregebb, már aggastyán fiához.

Hogy mi tehát a legújabb szkeccsfilm-művészet? A Trombita és a Cselló találkozása –, no nem a boncasztalon, csupán – a filmvásznon, illetve filmszalagon. Vagy ott sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2280