KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ázsia idézőjelben

Strausz László

A Kill Bill filmes utalásaival évekre elegendő munkát ad a Tarantino-filológusoknak.

 

Tarantino rengeteg tartalmi és stiláris lábjegyzetet helyezett el a Kill Billben. Egyik legszembeötlőbb húzása Sonny Chibának, a hongkongi verekedős filmek veterán sztárjának a szerepeltetése. Chiba mintegy száz harcművészeti film főszereplője volt a hetvenes években Hong Kongban, Japánban és Amerikában. Uma Thurman filmbeli karaktere, a Menyasszony figurája az 1973-as Lady Snowbloodra megy vissza. Ebben a filmben a börtönben született Yuki anyja, Sayo sérelmeit bosszulja meg, amikor a végrendelete szerint meggyilkolja a szenvedéseiért felelős három embert. Ugyanez a toposz számos más filmben felbukkan, például az 1993-as Fehérhajú menyasszonyban. Cho Yi-hang, a címszereplő és a társa, Ni-chang a Wu Tang klán férfitagjain tölti ki bosszúját. Női kung fu-harcosokból álló bandájának tagjai, akik kivétel nélkül hímsoviniszta gengszterek áldozatai, szemrebbenés nélkül kaszabolnak le minden férfit, aki útjukba áll.

A konkrét hivatkozásokon túl a rendező számos filmtörténeti tiszteletkört fut a kung fu és a wuxia műfaja előtt is. Raymond Chaw, aki a néhai Shaw Brothers producere volt, a hetvenes évek elején alapítja meg a Golden Harvest stúdiót. A Golden fő profilját a harcművészeti filmek jelentették, és a hetvenes évek második nagy kung fu- és wuxia-hulláma nagyrészt innen került ki. Tarantino a Kill Bill elején a Shaw- és a Golden-logóval tiszteleg a mesterek előtt. A stúdió korai sikerei közé tartoznak Bruce Lee első filmjei. Lee a hatvanas években már szerepelt egy amerikai minisorozatban, a Zöld darázsban, majd miután nem kapta meg az ABC tévétársaság Kung fu című sorozatának főszerepét, filmezni kezdett, nem kis sikerrel. Azt, hogy a Kill Bill mennyire ironikusan kezeli a műfaj történetét, az is mutatja, hogy Lee helyett 1970-ben az a David Carradine kapja az ABC-sorozat főszerepét, aki Tarantino hibridjének főgonoszát, Billt is alakítja, bő harminc évvel később. Uma Thurman filmbeli sárga ruhája Lee-rekvizítum: Bruce Lee az 1978-as Halálos játszmában ugyanilyet visel.

A western és a kung fu-filmek közötti többszintű kapcsolatot Tarantino számos hivatkozással bonyolítja. Nem véletlen, hogy a Kill Bill Sergio Leone munkáit idézi meg – nem csak a Morricone-zene felhasználásával vagy a film karaktereinek westernszerű megformálásával. Az 1968-as klasszikus Volt egyszer egy vadnyugat 1990-ben Tsui Harkot, a hongkongi mestert ihlette meg, aki útjára indítja a Volt egyszer egy Kína-sorozatot. Hark a Leone-filmet feje tetejére állítja, így lesz a lassú tempójú westernklasszikusból hipersebességű verekedős saga. 1997-ben készül el a sorozat utolsó darabja Volt egyszer egy Kína és Amerika címmel. Ebben a vadnyugaton játszódó filmben három kínai barát Amerikában élő társát látogatja meg. Igazi műfajparódiához hűen a végső csata forgatagában a cowboyok elképesztő kung fu-vagdalkozásba kezdenek. Tarantino a Kill Bill-ben Hark beállításait kopírozza a Leone-film Morricone-dallamaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/12 21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2014