KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Queen és Slim

Teszár Dávid

Queen and Slim – amerikai, 2019. Rendezte: Melina Matsoukas. Írta: Lena Waithe. Kép: Tat Radcliffe. Zene: Devonté Hynes. Szereplők: Daniel Kaluuya (Slim), Jodie Turner-Smith (Queen), Bokeem Woodbine (Earl), Chloe Sevigny (Carrie), Flea (Johnny). Gyártó: 3BlakDot / Bron Creative. Forgalmazó: TVGO. Feliratos. 132 perc.

 

A kortárs filmszakmában egyetlen nevet lehet csak megemlíteni az ismert afro-amerikai filmrendezőnők között (Ava DuVernay, lásd Selma): ebbe a ligába igyekszik betörni a félig görög, félig afro-amerikai Melina Matsoukas, aki videoklipes munkásságával két Grammy-díjat is elnyert, és a legismertebb amerikai hip-hop és r&b sztárokkal dolgozott együtt Beyoncétól Rihannán át Ne-Yo-ig. Debütáló nagyjátékfilmje, a Queen & Slim egy szerénységgel nem vádolható, fekete Bonnie és Clyde-variáns, amelyben egy Tinder-randit követően rosszul sül el egy rendőri igazoltatás, és a címszereplő férfi (Slim) önvédelemből lelövi a rendőrt. A játékidő tizenkettedik percétől kezdve tehát a hatóságok előli menekülés lesz a téma, de nem akciófilmbe illő üldözésekkel, hanem ráérős epizódokkal és hűséges, támogató mellékszereplőkkel tarkítva.

A klipesztétikát markánsan képviselő, izmos soundtrack-kel megtámogatott mozi felemás eredménnyel házasít össze egy intenzív románcot és egy harcos társadalompolitikai állásfoglalást (rendőri diszkrimináció az afro-amerikaiakkal szemben): az előbbi a színészpárosnak (Daniel Kaluuya, Jodie Turner-Smith) köszönhetően jól működik, az utóbbi a didaktikus, többszörösen sulykolt jellege miatt már kevésbé. A Queen & Slim stílusával, zenehasználatával és a tragikus végzet elkerülhetetlenségének érzetével egy másik amerikai filmklasszikust (Szelíd motorosok) is megidéz, rock’n’roll helyett hip-hopra, fehér helyett fekete célközönségre hangszerelve. Matsoukas részletmegoldásaiban figyelemreméltó alkotása menekülő szerelmesek helyett egy olyan ellenkulturális ikonná nemesedő párról mesél, akik menekülés közben lettek szerelmesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14590