KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

Varró Attila

Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile – amerikai, 2019. Rendezte: Joe Berlinger. Írta: Michael Werwie. Kép: Brandon Trost. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Zac Efron (Bundy), Lily Collins (Liz), Haley Joel Osment (Jerry), John Malkovich (Cowart). Gyártó: Voltage Pictures / Cota Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

 

Egyetlen sorozatgyilkosnak sem köszönhet annyit a sármos, intelligens überkiller hollywoodi thriller-kliséje, mint Ted Bundy-nak, aki a 70-es években folytatott ámokfutásával, két bravúros szökésével, majd televízió-történelmet író tárgyalásával nem csak Dr. Lectert ihlette, de máig a filmadaptációk kategória-rekorderének számít. Rendhagyó profiljából – rémtettein túl – két elemnek köszönheti mozgókép-népszerűségét: kívülről nézve példás életet élt, ígéretes joghallgató és igazi álompasi volt, ráadásul megnyerő egyénisége mondhatni félkézzel meggyőzte ártalmatlanságáról környezetét, gyanútlan áldozataitól gyanakvó barátnőkig. Legyen szó Matthew „Freeway” Bright groteszk szatírájának pojácájáról, a Stranger Besides Me karizmatikus, sötét nőcsábászáról vagy a Deliberate Stranger (ön)pusztító juppijáról, a filmverziók Vad Bundy-ja egyazon szörnyű kérdéssel szembesíti és hagyja magukra nézőit: ha nem kell gyerekkori abúzus, állatkínzás, kirekesztettség, pornómánia a kéjgyilkossá váláshoz, netán bárkiben ott lapulhat a vadállat?

Joe Berlinger, a kortárs életrajzi dokufilmek doyenje, aki lassan negyed százada szegezi kameráját olyan bűnesetekre, ahol a tettesek ártatlannak, a hatóságok vétkesnek bizonyulnak (a Brother’s Keeper tanyasi testvérgyilkossági-ügyétől a „West Memphis Three” perét követő/befolyásoló Lost Paradise-trilógián át a bostoni Whitey Burgler-féle korrupciós botrányig), pályaképébe illő stratégiát választott a sokadik Bundy-filmhez. Megelégelvén, hogy legjobb műveiből mások készítenek hollywoodi produkciókat (Ördöglakat, Fekete mise), négyrészes dokumentumszériája, a hatásvadász és közhelydús The Ted Bundy Tapes után rögtön leforgatta saját játékfilm-verzióját, amelynél azonban merészen szembemegy az elvárásokkal. Az Átkozottul veszett…egyfajta párhuzamos világban játszódik, ahol szegény Ted csupán hatósági konspirációk vétlen áldozata, mintha csak a hősnő/barátnő, Liz Kloepfer elfogult szemén át látnánk az eseményeket – sehol a legdurvább vérontások bemutatása, a híres szökés a szörny markából vagy akár egy árva kisminkelt fruskafej a hűtőben, mindössze Zac Efron egyre reménytelenebb harca pereg a köré fonódó végzettel és a tehetségét meghaladó szereppel. Sajnos Berlinger látványos truvájával sem tud újat mondani Bundy titkáról, marad a „szerelem vak” örök igazsága és a súlytalan kapcsolati dráma, katartikusnak szánt zárócsavarja pedig épp olyan, mintha egy Hitler-film végén kiderülne: a Führer végig tudott a Holocaustról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14133