KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A gyilkosság filozófiája

Kovács Patrik

Spinning Man – amerikai–ír–svéd, 2018. Rendezte: Simon Kaijser. Szereplők: Guy Pearce, Pierce Brosnan, Minnie Driver. Forgalmazó: Bontonfilm. 100 perc.

 

Nincs a thrillernek ősibb toposza, mint a gyilkosság gyanújába keveredett hős, kinek a bűnügyhöz való viszonya csupán a cselekmény zárlatában tisztázódik. Hozzáadott érték nélkül is lehet e karaktertípus köré történetet szőni, csak nem érdemes. Minden bizonnyal tudta ezt A gyilkosság filozófiája alkotógárdája is, mégis a kényelmes utat választották. Filmjük hőse, a szürke kisvárosi családapa (Guy Pearce) filozófiát oktat a helyi egyetemen, és amikor rejtélyes körülmények között eltűnik egy ifjú diáklány, a gyanú hamar a szenvedélyes nőfaló hírében álló férfire terelődik. Nemcsak felesége és gyermekei hidegülnek el tőle, de egy makacs és furfangos nyomozóval (Pierce Brosnan) is pszichológiai hadviselésbe bocsátkozik.

A televízióból érkezett Simon Kaijser nehezen veti meg lábát a nagyjátékfilmes porondon: A gyilkosság filozófiája nemcsak koncepciójában avíttas, de kivitelezése is gyermekbetegségektől szenved. Pedig Kaijser nagyszerűen indítja moziját: az első negyedóra vizualitásában és cselekménybonyolításában egyaránt roppant ígéretes. Ezután viszont A gyilkosság filozófiája meredek ívű mélyrepülésbe kezd, mely részint annak tudható be, hogy a rendező a feszültségteremtésben egyetlen vörös heringre támaszkodik, de bárki – minimális műfajismeret birtokában is – keresztülláthat a fordulatokon. Másfelől a forgatókönyv a legnagyobb zsánerközhelyek katalógusa, a dialógusok sokszor silányak (eszünkbe sem jutna, hogy regényadaptációt látunk), és a bűnproblematika is lényegileg alakul át az utolsó egyharmadban, ugyanis egyre inkább az erkölcsi vétkekre helyeződik a súlypont. A gyilkosság filozófiája így végül csupán hatásmechanizmusában emlékeztet a virtigli thrillerekre, tematikailag sokkal inkább házastársi (melo)dráma, de annak is kevésbé míves válfajához csatlakozik.

Azonban a kékes-szürkés színekben pácolt, hűvös képek ragyogóan szolgálják az atmoszférát, a kopottas tárgyi miliő pedig a kilencvenes évek iránti nosztalgiát ébreszti fel. Brosnan fegyelmezetten játszik, végig higgadt erőt sugároz, Pearce viszont alkatilag nem alkalmas a szerepére: inkább tűnik bájgúnár tesiszakosnak, mint lélekbúvárkodó filozófiatanárnak. Egészében A gyilkosság filozófiája kellemesen jellegtelen, tét nélküli, agyat és szívet kímélő szombat délutáni kikapcsolódás.

Extrák: Kimaradt jelenetek, A kulisszák mögött.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13873