KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

A kimondhatatlan című képregény

A tavalyi Filmvilág-stripeket jegyző Dudás Győzőnek jutott ideje egy hosszabb munkára is: a nehezen megjegyezhető címet kapott Perisztaltikhoszeia az antik görög eposzok paródiáját kínálja. Szórakoztató, vérbő, fordulatos történet a mitikus ókorból, amelyet elsősorban hősábrázolása tesz „szerzőivé” és egy cseppet nehezebben befogadhatóvá. A magát filozófusnak hazudó, egyébként hivatásos ingyenélőként lébecoló Perisztaltikhosz igazi antihős, aki mindig a könnyebb ellenállás felé megy, gátlástalanul kihasználja a környezetében élők hiszékenységét, és sportot űz abból, hogy elcsábítsa az összes falubeli szépasszonyt. Mikor Athéné és Árész olümposzi fogadása miatt Perisztaltikhosznak hősies hadvezérré kellene változnia, ő pontosan ugyanolyan marad, mint addig. Rengeteget utazik, megismer számos mitikus hőst, de jellemfejlődésre ne számítsunk. Így aztán az epizodikus szerkesztésű történet tulajdonképpen egy rémesen ellenszenves fickó köré épül. Mindez felfogható műfaji idézetként is: az ókori mondák hősei ennél cifrább dolgokat is csináltak, gondoljunk csak az erőszaktevő Zeuszra vagy a családirtó Héraklészre.

Ezzel Dudás újabb szempontot vet föl, igaz, a képregény nem erről szól, ennél könnyedebb darab. Mégis azon kezdtem gondolkodni, hogy az antik mesekincset hogyan olvassuk újra a #metoo és hasonló folyamatok után, a tisztességes szexuális viselkedésről szóló aktív párbeszéd éveiben? Milyen hősökről tanultunk gyerekként az iskolában? Elmagyarázta bárki, mi történt Zeusz és Európé, Thészeusz és Ariadné között? Ma olvasva ezek a kérdések tűntek a legfontosabbnak a Perisztaltikhoszeiában, és kicsit sem zavar, hogy Dudás Győző remek kis kötetében mindez csak mellékzönge.

Dudás Győző: Perisztaltikhoszeia. Fekete-fehér, puhafedeles, 120 oldal. Kiadó: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány.

 

Mesék az ágy alól

Lakatos István tíz éve számít az egyik legtehetségesebb magyar képregényalkotónak. Szokás mondani róla, hogy túl ritkán rajzol képregényt, rövidebb munkáit tartalmazó gyűjteményes kötete alapján viszont életműve nem is olyan soványka. A könyv első felében olvasható, 2008 és 2013 között készült képnovellák mindegyike nagyon erős, közülük nem egy (a Miserere homine, a Lencsilány és a Kisgömböc) kis remekmű. Lakatos stílusa egyedülálló, és itt nem is sokat emlegetett és gyakran másolt, „gótikus” rajzaira gondolok, hanem a lelki fájdalom, a rossz közérzet, a belső elveszettség alapélményeinek megmutatására. Az alkotó komolysága nem egyszólamú: hol iróniával, hol részvéttel és megértéssel párosul, és a kiútkeresés igénye mozgatja. Terápiás képregényeket olvasunk, könnyű megoldások, falvédőbölcsességek nélkül.

Az egyetlen fájdalmam, hogy a legutóbbi évek Lakatos-képregényei a régebbi munkákhoz képest tét nélküli bohóckodásnak tűnnek. Nem rosszak ezek sem, de bízom benne, hogy a szerzőnek lesz még ideje és energiája elmélyülni valamiben. A Mesék az ágy alól egy fontos alkotó eddigi műveit gyűjti össze, karcsú és szép, de fajsúlyos kötet.

Lakatos István: Mesék az ágy alól. Színes, keményfedeles, 96 oldal. Kiadó: Kaméleon Komix.

 

Jodorowsky főműve

Alejandro Jodorowskyt 1973-ban kérték fel, hogy rendezzen moziadaptációt a Dűnéből, ám az elátkozott filmterv soha nem valósult meg, Jodorowsky és látványtervezője, Moebius viszont a koncepció számos elemét átmentették nagyszabású sci-fi képregénysorozatukba. Ez volt a nyolcvanas évektől megjelenő Incal, Jodorowsky összefüggő fantasztikus-ezoterikus univerzumának alapköve, amelynek első kötete most jelent meg magyarul.

Az Incal nem fog mindenkinek tetszeni, mert a pszichedelikus lüktetés és a kegyetlen irónia jellegzetesen poszt-68-as egyvelege máshogy tabusértő és máshogy humoros, mint amire 2018-ban igazán fogékonyak vagyunk. Aki nem vak, annak mégis egyértelmű, hogy különleges és eredeti művel van dolgunk. A főhős, John Difool csillagközi vesszőfutása nem is olyan érdekes, sokkal izgalmasabbak Moebius groteszk figurái és futurisztikus tárgyi világa, az Yves Chaland által kidolgozott bámulatos színhatások, és persze az író technomágikus popfilozófiája.

Alejandro Jodorowsky – Moebius: A sötét Incal. Színes, keményfedeles, 48 oldal. Kiadó: Pesti Könyv.

 


 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13668