KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodabogár

Csiger Ádám

Zoran, il mio nipote scemo – olasz-szlovén, 2013. Rendezte: Matteo Oleotto. Írta: Daniela Gambaro, Pier Paolo Piciarelli és Marco Pettenello. Kép: Ferran Paredes. Zene: Antonio Gramentieri. Szereplők: Giuseppe Battiston (Paolo), Rok Prasnikar (Zoran), Teco Celio (Gustino), Roberto Citran (Alfio). Gyártó: Transmedia / Staragara. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Ellentétben azzal, amit honi címe sugall, A csodabogár nem egy, hanem két főhőssel operál, akik egyaránt ütődött különcök (az eredeti olasz titulus annyit tesz, hogy „Zoran, az idióta unokaöcsém”). A címszereplő Zoran nem túl büszke hozzátartozója Paolo, a rosszéletű bárbajnok, aki szlovén rokonától örökli meg az Esőember autista hősére hajazó, ám a dartsban páratlanul tehetséges tinit. A film komikuma a két hős jellemhibái mellett személyiségük gyökeres különbségeiből is fakad (buddy movie módra). Paolo az alpári komédiák antihőse, Torrente olasz verziója, míg Zoran a tinivígjátékok geekje. Kettejük mentor-tanítvány kapcsolata és fejlődéstörténete mellett Matteo Oleotto rendező arra is szakít időt, hogy bemutassa az olasz vidék kocsmatöltelékeinek tragikomikus életét.

Filmje tipikus kortárs olasz vígjáték: hősei peremvidéki, maradi kisemberek (mint Az ötödik kerék, sőt a Róma körül szereplői), akiknek szép reményeit kizsákmányolják (Reality, Előtted az élet), ám végül gyarlóságuk és bogarasságuk ellenére utolsókból elsők lesznek (ahogy A plebejus herceg és az Éljen a szabadság! rendhagyó forradalmár protagonistái). A vígjáték napjainkban nem csak Olaszországban jelent egyet a közönségfilmmel, de idehaza is: a társadalmi elégedetlenségre és a mozi válságára mindkét ország filmesei populista komédiákkal reagáltak. A commedia all’italiana hagyományaira épülő olasz vígjátékok – köztük jelen film – szatirikusan társadalomkritikusak, szociálisan érzékenyek és realisták, az újgenerációs hazaiak viszont eszképisták és bulvárosak: az egyaránt abszurd fekete humorra építő Isteni műszak az egészségüggyel, a Fekete leves pedig a politikát átszövő korrupcióval riogat; a Coming out egy meleg médiaceleb, a Megdönteni Hajnal Tímeát pedig egy világszép sztármodell glamúros magánéletének kulisszái mögé enged bepillantást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11760