KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vörös Hadsereg Frakció

Pápai Zsolt

Wer wenn nicht wir – német, 2011. Rendezte és írta: Andreas Veiel. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: August Diehl (Vesper), Lena Lauzemis (Ensslin), Alexander Fehling (Baader), Imogen Kogge (Rose). Gyártó: Zero One Film / ARD Degeto Film / SWR. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 124 perc.

Érdekes kísérletnek tűnik egy filmben a hatvanas évek forrólázas nyugati demokráciáinak világát úgy ábrázolni, hogy az alkotók nem a moziközönséget inkább vonzó társadalmi kataklizmák kifejtett bemutatására koncentrálnak, hanem egy, az eseményekben csak közvetlenül érintett, mégis a sorsával a maga generációjának helyzetét modellező személy életútját kísérik végig. Bernward Vesper a hatvanas évek nyugatnémet újbalos mozgalmának szürke eminenciása volt, aki nem igazán aktivizmusával tett szert ismertségre, hanem azzal, hogy ő volt a férje a később, a hetvenes évek terrorista akcióiban Andreas Baader mellett főszerepet játszó Gudrun Ensslinnek. Andreas Veiel rendező Vespert helyezte filmje középpontjába, illetve az ő és Ensslin viharos kapcsolatát elemezte, és mindeközben igyekezett rávilágítani a korszak ellentmondásosságára, továbbá megjeleníteni a hatvanas években eszmélő német fiatalokat kínzó dilemmákat. Veielt az érdekli, hogy miként szembesül ez a generáció az apák bűneivel, és milyen eszközökkel próbálja megadni a válaszait a felmerülő kérdésekre. A nácik kiszolgálói és a világháború utáni gazdasági csoda kimunkálói lényegében ugyanazon személyek voltak, és ez a felismerés teszi érthetővé az újbaloldaliaknak a fennálló rendszerrel szembeni kombattáns magatartását.

Mindazonáltal a film – a magyar címmel ellentétben – nem a RAF-ról szól, inkább felvillant néhány okot, amely a megszületéséhez vezetett, vezethetett. A történelmi–politikai hátteret mértékkel adagolt, archív híradófelvételek vázolják fel, és a rendező a vizuális szerkesztés terén végig visszafogottnak mutatkozik. A célja láthatóan az, hogy egy bombasztikus témáról a legkevésbé sem bombasztikus módon beszéljen, és filmje végeredményben oly mértékben trendkerülő, hogy emiatt kicsit ódivatúnak tetszik. Szimpatikus munka, de nem ér fel Von Trotta szegről-végről rokon témájú Ólomidőjéig vagy Schlöndorff Katharina Blumjáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10975