KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sanctum

Hlavaty Tamás

 

Sanctum – amerikai, 2011. Rendezte: Alistair Grierson. Írta: Andrew Wight és John Garvin. Kép: Jules O’Loughlin. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Richard Roxburgh (Frank), Ioan Gruffud (Carl), Rhys Wakefield (Josh), Alice Parkinson (Victoria). Gyártó: Universal. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 109 perc.

 

A klausztrofóbiások legnagyobb örömére idén tavasszal több olyan film kerül a hazai mozikba, amely részben a néző bezártságtól való félelmére épít. A 127 órában egy szurdokban rekedt sziklamászó, míg a Buriedben egy élve eltemetett férfi tortúráját láthatjuk, és miközben már készül a chilei bányászok megpróbáltatásait feldolgozó mozgókép, mi próbára tehetjük magunkat a szintén igaz történeten alapuló Sanctummal.

A cím magyarul szentélyt jelent, többször el is hangzik a filmben, hogy a szereplők templomként tisztelik a föld alatt húzódó félelmetes, egyben csábító barlangrendszert. A felszínen már nincs ismeretlen terület, így az emberfia kénytelen a mélybe ereszkedni, hogy afféle underground Kolombuszként térképezze fel az utolsó szűz territóriumot a bolygón, de hőseink ezúttal lentrekednek és kénytelenek a veszélyesebb útvonalon elindulni kifelé. A Sanctum esetében nem beszélhetünk húzónevekről: sem Alister Grierson rendező, sem az ismeretlen színészek nem csalnak be nézőket a mozikba, ezért a projektben producerként részt vevő James Cameron nevét emelték ki, akit mindig foglalkoztatott a mélység titka, most pedig az Avatarban használt 3D technikát is kölcsön adta az alkotóknak. Kapunk is látványos képeket, vízalatti felvételeket, de a történetet nem sikerült élettel megtölteni, így maradnak az ágyútöltelékként használt sablon-karakterek, a sekélyes színészi alakítások és a kliséízű apa-fiú konfliktus. Ismét egy okosabb kivitelezést érdemlő alapanyagot nyelt el a nagy kékség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10568