KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kilenc

Schreiber András

Nine­ – amerikai-olasz, 2009. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Anthony Minghella és Michael Tolkin. Kép: Dion Beebe. Zene: Maury Yeston. Szereplők: Daniel Day-Lewis (Guido Contini), Marion Cotillard (Luisa Contini), Penélope Cruz (Carla), Nicole Kidman (Claudia Nardi), Judi Dench (Liliane), Kate Hudson (Stephanie), Sophia Loren (Mamma). Gyártó: The Weinstein Company / Relativity Media. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc.

Légy olasz – hirdeti Rob Marshall (Chicago, Egy gésa emlékiratai) filmje, és ennél a nézőcsalogató marketingfogásnál nem is jut tovább. A Kilenc főhajtás egy olyan Broadway musical előtt, amely az alkotói válságról készült egyik leghíresebb szerzői film előtt tiszteleg. Csakhogy míg Federico Fellini Nyolc és félje hihető-átélhető módon nyújt bepillantást az alkotói- és magánéleti válság kulisszái mögé, addig Marshall mozija a kettős adaptáció során kilúgozódik (hiába hozza egytől-egyig a kötelező elemeket: művészi csömör, nőimádat, hűtlenség, katolikus frusztráció), így aztán az élvezetes látványvilág és a parádés szereposztás ellenére (pontosabban a történet elsilányítása miatt) megmarad egészestés retro-útifilmnek, amely azonban kiválóan példázza az amerikai showbusiness Európa-kötődését – még akkor is, ha a „Légy olasz” reklámszlogen jegyében az angolajkú szereplők egytől-egyig itáliai akcentussal próbálkoznak. Gyönyörű vonalvezetésű kabriók, szép szabású öltönyök, csinos kiskosztümök, napszemüveg éjszakai viseletként – leginkább erre alapoz Marshall filmje.

Nem is kell ehhez Fellini, elegek a sztárok, akiknek kézzel fogható karakter híján csak a divat-csillogás marad (pózol itt Penélopé Cruztól, Sophia Lorenig minden nő). Ráadásul – bár ez nem Rob Marshall hibája – kiemelkedő zenei motívum híján a muzsika sem kárpótolja a nézőt a sterilizáltNyolc és félért. (Ha már Fellini eredetijéhez hasonlítjuk: zenei világa egy Guns’n Roses klipet idéz, Slash hátán a cédula ezúttal azt kérdi, „merre vagy Nino Rota”.) Annak ellenére, hogy ódzkodunk a pontozásos értékeléstől: a nyolc és feles skálán a Kilenc jóindulattal két pontot ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10106