KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

A filmelőzetesek története 3.

Csak egy kattintás

Baski Sándor

A trailerek természetes közegét ma már a videómegosztók jelentik.

Talán meglepő, de az internet úgy forradalmasította a filmelőzetes-fogyasztási szokásokat, hogy a műfaj maga – mindezidáig – alig változott. Megjelentek ugyan az eleve a világhálóra szánt korhatáros (úgy nevezett red band) előzetesek, illetve a fél vagy egyperces, a néző felcsigázására szolgáló teaserek, máskülönben azonban a stílus és a dramaturgia lényegében ugyanaz maradt. Nem csoda: rövidségük (az MPAA két és fél percben limitálja a terjedelmet), tempójuk és harsány videóklip-esztétikájuk révén az előzeteseket mintha eleve a YouTube számára találták volna ki. Látszólag persze semmi különös nem történt: ugyanazokat a trailereket nézzük, csak a vászon helyett / mellett a monitoron vagy a különféle mobil eszközök kijelzőin. A gyakorlatban viszont még intimebbé vált a kapcsolatunk ezzel a formátummal.

A videómegosztók megjelenése előtt esetleges volt, hogy találkozunk-e egy adott film előzetesével, ma már akkor sem tudnánk elkerülni, ha akarnánk. Filmes portálok és blogok százai, ezrei alapozzák szinte teljes működésüket a trailerek bemutatójára és kommentálására, a néző pedig, mielőtt elindul a moziba, vagy – feltéve, de meg nem engedve – a „download” feliratra kattint, pontosan tudhatja, mit fog látni. (Vagy mégsem, lásd: Csalfa remények, Filmvilág, 2010. február.) Nem menekülhet az sem, aki nem követi a filmblogokat: a barátok, ismerősök emailben vagy a közösségi oldalakon osztják meg kedvenc előzeteseiket; manapság már nem elég csillogó szemmel mesélni a tegnap esti filmről, illik audiovizuális bizonyítékkal is alátámasztani az élményt.

A többségnek persze egyáltalán nincs ellenére a trailer-dömping, sőt a keményvonalas rajongók ugyanúgy számolják a napokat a várva várt film előzetesének netes debütálásáig, mint a tényleges mozibemutatóig. A forgalmazók igyekeznek egyéb módszerekkel is ébren tartani a film iránti érdeklődést, promóciós játékokat és vírusvideókat vetnek be, vagy – kihasználva, hogy a világhálón nem köti őket a terjedelmi limit – akár teljes jeleneteket is közzétehetnek, a kampány kulcsa azonban továbbra is a trailer: ha nem elég hatásos és meggyőző, mit sem ér a többi marketing-trükk.

Meggyőzni pedig már nem is olyan egyszerű a nézőt. A YouTube és a többi videómegosztó révén ugyanis nem csak a bemutatásra váró filmek előzeteseit lehet megnézni, hanem azokét is, amelyekhez már volt szerencsénk – korábban erre nem nagyon volt lehetőség. Utólag jóval könnyebben leleplezhetők a kisebb-nagyobb csúsztatások, a hamis ígéretek, a kritikusabb nézők pedig egy idő után immunisabbakká válnak a sablonmegoldásokkal operáló trailerekre. Ugyan továbbra is fogyasztják őket, de a megemelkedett ingerküszöb miatt már csak a valóban bravúrosan összevágott előzetesekre kapják fel a fejüket. A készítőknek azért sem árt a korábbiaknál is gondosabban megkomponálni minden egyes másodpercét annak a bizonyos két és fél percnek, mert a neten a végeredmény számtalanszor visszapörgethető, kikockázható, kielemezhető, a bakik és a manipulációs eszközök így jóval könnyebben kiszúrhatóak és kifigurázhatóak.

Az egy kaptafára készülő előzetesek dramaturgiai és formai kliséinek nevetségessé válását mi sem jelzi jobban a YouTube-ra feltöltött trailer-paródiáknál. A legügyesebb mixmesterek régen kiismerték az előzetesek működési mechanizmusait, tudják, hogy bármely alapanyagból bármilyen műfaj előállítható. Így sikerült többek között családi komédiának feltüntetni a Ragyogást, romantikus filmnek A bárányok hallgatnakot, kísértet-horrornak a Mary Poppins-t, szívszorító drámának a Kört, és David Lynch rendezésének a Dirty Dancinget. Sablonokkal dolgoznak azok a rajongók is, akik nem akarják kivárni a hivatalos előzetes megjelenését, helyette barkácsolnak házilag egy saját verziót magunknak, és a többi rajongónak. A tucatnyi forrásból (tematikusan kapcsolódó filmek, sorozatok, tévé-szpotok) összevágott fan-trailerek néha olyan hitelesre sikerednek, hogy népszerűségük megközelíti az igazit; az Alkonyat-széria második részéhez (Újhold) készült ál-előzetest például 12 millióan látták, a még le sem forgatott negyedik rész beharangozóját még többen, 15 millióan.

A nagyköltségvetésű szuperprodukcióknak természetesen jól jön az ingyen publicitás, a paródiák sem ártanak, a fan-trailerek készítését pedig sokszor még ösztönzik is a filmek hivatalos honlapján. A trailer-konjunktúrából ugyanakkor a szerényebb büdzséjű vagy a nagyközönség számára – papíron – kevésbé vonzó produkciók is profitálhatnak, amennyiben képesek egy hatásos előzetessel előállni. A multiplex mozikban a blockbusterek előtt többnyire más blockbustereket reklámoznak, a szerzői filmek ide el sem juthatnak, a neten azonban egy blikkfangosan szerkesztett trailernek – függetlenül attól, hogy ki a gyártó – megvan az esélye rá, hogy pillanatok alatt kikerüljön az összes filmes portálra és közösségi oldalra. Az internetes szólásszabadság ebben az esetben maradéktalanul érvényesül, hiszen minden produkciónak lehetősége van arra, hogy megkapja két és fél percre a figyelmet – csak az alkotókon múlik, miként élnek vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10084