KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Guglielmo Biraghi (1927–2001)
• (X) : 2001: science+fiction/tudomány és fikció

• Schubert Gusztáv: Sorskereskedők Igazság-bulvár
• Székely Gabriella: Semmi politika, filmesek vagyunk! Beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Bori Erzsébet: Megcsalatva Gyerekek – Koszovo 2000
• Dániel Ferenc: Az emberek szörnyülködnek, hurcolkodnak A részlet hatalma
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Rövidsarok Kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Háromezer méteres kép Beszélgetés Szécsényi Ferenccel

• Zalán Vince: Steven Soderbergh bukfencei Avantgard megvilágosodás
• Pápai Zsolt: Egyszemélyes Amerika Schizopolis
• Gelencsér Gábor: Drogma Traffic
• Varró Attila: Nosferatu árnyéka Vampiria
• N. N.: A vámpírfilm évszázada
• Hungler Tímea: Ördöggel cimborálva Dario Argento gótikája
• Kovács Marcell: Mösziő Ordas Mélyen az erdőben; Farkasok szövetsége
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Animáció az Óperenciás tengeren túl Észak-amerikai rajzfilmek
KRITIKA
• Varga Balázs: A múlt idő jele Sacra Corona
• Csengery Kristóf: Halálnak halála A csodálatos mandarin
• Ágfalvi Attila: Szapolyai, a dobrudzsai villanyszerelő Ennyiből ennyi
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: A sziget foglya
• Békés Pál: Patkánymese
• Bikácsy Gergely: Az élet csodái
• Kömlődi Ferenc: A mexikói
• Kúnos László: Miss Julie
• Köves Gábor: 15 perc hírnév
• Elek Kálmán: A pók hálójában
• Kézai Krisztina: Húgom, nem húgom
• Strausz László: Talpig majom
• Tamás Amaryllis: Lábad között
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hamis(h)

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó emberig

Lajos Géza

 

Akárcsak a könyveknek, a filmeknek is megvan a sorsuk. A remekműveké rendszerint az, hogy újra és újra megfilmesítik őket. Nem történt ez másként a japán mester, Kuroszava 1961-es gyöngyszemével, A testőrrel sem. Sergio Leone rögtön fölfedezte magának, és le is koppintotta – így született meg az első igazi spagettiwestern, az Egy marék dollárért. Azt persze tudjuk, hogy a western és szamurájfilm műfajilag egy és ugyanaz (Kuroszava amúgy is bőségesen merített a western hagyományaiból), és ha már a téma kétszer is ilyen jól sült el, nem kétséges, hogy kicsit előrébb repülve az időben gengszterfilmként is meg fogja állni a helyét.

Mi is kell ehhez? Egy producer, akinek ilyen remek ötletei vannak. Walter Hill már az Alien-trilógiával bizonyította, hogy van érzéke az idegen környezetbe kerülő magányos hős tematikájához. Kell még egy rendező, akinek van affinitása a gengszter-filmekhez. Walter Hill (48 óra, Gengszterek sofőrje) jó lesz? Azután szükségeltetik egy forgatókönyvíró, akinek a kisujjában van minden, amit a Vadnyugatról tudni kell. Nosza, keressük meg Walter Hillt, aki épp most rajzolt a vászonra képeskönyvet Geronimo és Vad Bill legendájából. És végül, de nem utolsósorban: ott a magányos hős, aki Mifune Tosiro és Clint Eastwood nyomdokaiba lép. Ki is lehetne más, mint Bruce Willis, talán paraszthajszállal fürtösebben, mint a Ponyvaregényben és a 12 majomban, de ugyanolyan gránitkemény arckifejezéssel és acélos eltökéltséggel.

Bruce Willis (ezúttal a sokat sejtető John Smith névre hallgat) éppen a romlott Chicago városából tart az egzotikus Mexikó felé. Minthogy a film cselekménye a hosszú útnak csupán a sivatag közepén elterülő kies Jericho városkájába tett rövidke kitérőjére szorítkozik, és hősünk szorgalmas kezemunkájának eredményeként jószerivel ott sem marad élő ember, valószínűsíthető, hogy a Vadnyugat népsűrűsége jótékonyan csökkent eme szaporulatcsökkentő utazás hatására.

Mi van még a filmben? Mivel a harmincas években vagyunk, van alkoholtilalom, olasz és ír maffia, gyámoltalan seriff. És van párbaj, lövöldözés, végső leszámolás. Viszont nincs cowboy és indián, sem marhacsorda vagy szekérkaraván. Rozzant tragacsok helyettesítik a lovakat (finom utalás a film elején: az út közepén egy döglött ló utal vissza a letűnt hőskorra), csupán a jó öreg pisztoly a régi, holmi ismétlőpuska vagy golyószóró nem is kelhet versenyre vele. És ez már előre is vetíti a jövőt: előbb-utóbb elkerülhetetlenül elkészül a sci-fi-változat is, ahol lézerkard küzd majd lézerpisztoly ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1648