KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Guglielmo Biraghi (1927–2001)
• (X) : 2001: science+fiction/tudomány és fikció

• Schubert Gusztáv: Sorskereskedők Igazság-bulvár
• Székely Gabriella: Semmi politika, filmesek vagyunk! Beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Bori Erzsébet: Megcsalatva Gyerekek – Koszovo 2000
• Dániel Ferenc: Az emberek szörnyülködnek, hurcolkodnak A részlet hatalma
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Rövidsarok Kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Háromezer méteres kép Beszélgetés Szécsényi Ferenccel

• Zalán Vince: Steven Soderbergh bukfencei Avantgard megvilágosodás
• Pápai Zsolt: Egyszemélyes Amerika Schizopolis
• Gelencsér Gábor: Drogma Traffic
• Varró Attila: Nosferatu árnyéka Vampiria
• N. N.: A vámpírfilm évszázada
• Hungler Tímea: Ördöggel cimborálva Dario Argento gótikája
• Kovács Marcell: Mösziő Ordas Mélyen az erdőben; Farkasok szövetsége
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Animáció az Óperenciás tengeren túl Észak-amerikai rajzfilmek
KRITIKA
• Varga Balázs: A múlt idő jele Sacra Corona
• Csengery Kristóf: Halálnak halála A csodálatos mandarin
• Ágfalvi Attila: Szapolyai, a dobrudzsai villanyszerelő Ennyiből ennyi
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: A sziget foglya
• Békés Pál: Patkánymese
• Bikácsy Gergely: Az élet csodái
• Kömlődi Ferenc: A mexikói
• Kúnos László: Miss Julie
• Köves Gábor: 15 perc hírnév
• Elek Kálmán: A pók hálójában
• Kézai Krisztina: Húgom, nem húgom
• Strausz László: Talpig majom
• Tamás Amaryllis: Lábad között
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hamis(h)

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tökéletlenek

Tosoki Gyula

The Suicide Kings – amerikai, 1997. Rendezte: Peter O’Fallon. Szereplők: Christopher Walken, Denis Leary, Sean Patrick Flanery. Forgalmazó: FIBIT. 103 perc. 

A Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény által a kilencvenes évek második felében elindított filmdivat gyakran nem csak hervadt utánjátszásokat, hanem intelligens tarantinoesque-eket is eredményezett: többek között az olyan filmek, mint Troy Duffy Testvérbosszúja vagy Paul McGuigan Alvilági játékokja bizonyították, hogy a rendező köpönyegéből az üres fejű epigonok mellett igyekvő kismesterek is előbújtak. Peter O’Fallon is ezek közé tartozott; Tökéletlenek című munkája a Tarantino-láz bontakozása idején született, és ugyan letagadhatatlanul a Kutyaszorítóban ihlette, mégsem annak ostoba kópiája, inkább okos utánlövése.

Carlo Bartolucci (Christopher Walken) rettegett gengsztervezért elrabolja néhány huszonéves fiú, de nem azért, hogy ártsanak neki, hanem mert segítséget várnak tőle. Egyikőjük húgát ugyanis ismeretlenek tartják fogva és csak méretes váltságdíj ellenében hajlandóak elengedni. A fiúk azt remélik, hogy a kényszer hatására Bartolucci – alvilági kapcsolatait felhasználva – segít nekik az emberrablók felkutatásában. Igaz ugyan, hogy a kiinduló szituáció csöppet mesterkélt és dramaturgiailag sem eléggé megalapozott (az expozíciót látva joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért jattol le egy nagymenő gengszter néhány ismeretlen kiscserkésszel, és miért indul el velük mulatozni), ámde ezt követően szellemes jelenetek sora következik. Nem utolsósorban azért szellemesek, mert értően adaptálják Tarantino gengszterfilmjeinek leleményeit. A Tarantino-hatás eleinte csak szőrmentén érzékelhető (például a Ponyvaregényt idézi az a cselekményszál, amelyben Bartolucci gorillája és annak társa látható), ám idővel az inspiráció nyomatékosabbá válik. A Kutyaszorítóban nyomvonalára akkor tér rá O’Fallon, amikor kiderül, hogy a fiúk között a hugicát elrabló ismeretlenekkel lepaktáló áruló rejtezik: innentől kezdve az ennek kiléte utáni találgatás fűzi egymáshoz és tölti meg feszültséggel a jeleneteket.

A Tökéletlenek távolról sem hibátlan film, de fogyatékosságait feledteti a feszes sztorivezetés, a történet triplacsavarja, továbbá a színészek teljesítménye. Mindenekelőtt Christopher Walkené, aki a játékidő jelentős részében egy székbe kötözve játszik.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11234