KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Guglielmo Biraghi (1927–2001)
• (X) : 2001: science+fiction/tudomány és fikció

• Schubert Gusztáv: Sorskereskedők Igazság-bulvár
• Székely Gabriella: Semmi politika, filmesek vagyunk! Beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Bori Erzsébet: Megcsalatva Gyerekek – Koszovo 2000
• Dániel Ferenc: Az emberek szörnyülködnek, hurcolkodnak A részlet hatalma
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Rövidsarok Kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Háromezer méteres kép Beszélgetés Szécsényi Ferenccel

• Zalán Vince: Steven Soderbergh bukfencei Avantgard megvilágosodás
• Pápai Zsolt: Egyszemélyes Amerika Schizopolis
• Gelencsér Gábor: Drogma Traffic
• Varró Attila: Nosferatu árnyéka Vampiria
• N. N.: A vámpírfilm évszázada
• Hungler Tímea: Ördöggel cimborálva Dario Argento gótikája
• Kovács Marcell: Mösziő Ordas Mélyen az erdőben; Farkasok szövetsége
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Animáció az Óperenciás tengeren túl Észak-amerikai rajzfilmek
KRITIKA
• Varga Balázs: A múlt idő jele Sacra Corona
• Csengery Kristóf: Halálnak halála A csodálatos mandarin
• Ágfalvi Attila: Szapolyai, a dobrudzsai villanyszerelő Ennyiből ennyi
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: A sziget foglya
• Békés Pál: Patkánymese
• Bikácsy Gergely: Az élet csodái
• Kömlődi Ferenc: A mexikói
• Kúnos László: Miss Julie
• Köves Gábor: 15 perc hírnév
• Elek Kálmán: A pók hálójában
• Kézai Krisztina: Húgom, nem húgom
• Strausz László: Talpig majom
• Tamás Amaryllis: Lábad között
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hamis(h)

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Igazából apa

Vajda Judit

Igazából apa­ – magyar, 2010. Rendezte: Novák Emil. Írta: Novák Emil, Péterfy Gergely és Kaszás Géza. Kép: Csukás Sándor. Zene: Gulya Róbert. Szereplők: Kamarás Iván (Bálint), Varga Boglárka (Kata), Kaszás Géza (Márk), Scherer Péter (Frankie), Polyák Lilla (Emma), Gryllus Dorka (Éva). Gyártó: Next Station Productions / Regulusfilm. Forgalmazó: InterCom. 90 perc.

Egy gyerekért vetélkedő két apát láthattunk már többször is a vásznon (lásd: Balekok és remake-je, az Apák napja, illetve a Két apának mennyi a fele?), de magyar filmen idáig nem tették tiszteletüket. Pedig a komédiák ezen fajtája a nevettetésen kívül alkalmat ad a komolyabb témák, a családi kapcsolatok boncolgatására is, ráadásul a családügyi vígjátékot az alkotók gyakran akcióval keverik. Tiszteletre méltó tehát az Igazából apa alműfaj-bevezető szándéka, ám a végeredmény – mint kortárs magyar műfaji filmnél oly sokszor – meglehetősen felemásra sikeredett. Az egy gyerekért, jelesül Katáért ölre menő két szülő egy kecskeméti ingatlanmágnás, Bálint és egy Ausztráliából hazatérő festőművész, Márk, aki pont az előbbi úrtól szeretné visszaszerezni itthon hagyott képeit, mivel azt életük közös asszonya ráhagyományozta. Bálint viszont nem adja sem a festményeket, sem a kislányt, indulhat hát a harc, majd az összefogás a közös ellenség ellen. A baj csak az, hogy a felvezetés túl hosszúra nyúlik, így nem kevesebb, mint 50 perc telik el a másfél órás játékidőből, mire felmerül az igazi konfliktus. Így aztán az időhúzás miatt a végére gyorsan lezavart megoldás teljesen légből kapottnak hat. További gondot jelent, hogy a jól eltalált mellékfigurákhoz képest (különösen Rudolf Péter parádés Bezzegh Józsiként) a főalakokban, a két apában fikarcnyi eredetiség sincs, így a nézőnek nehezére esik érdeklődni sorsuk iránt. Az apák ráadásul annyira uralják a cselekményt, hogy szinte minden teret elvesznek a női karakterektől, akiknek pedig kulcsszerepük lenne a dramaturgiában és remek színésznők formálják meg őket – ám hiába jó az első pillanattól Polyák Lilla, ha alig van jelenete. Műfaji filmnél pedig különösen fontos lenne a megfelelő arányok és tempó eltalálása; ezek hiányában az Igazából apa – ígéretes kezdete ellenére – csak egy újabb elszalasztott lehetőség.

Vajda Judit


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10218