KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A sógun orgyilkosa

Varró Attila

Kozure Okami/Shogun Assassin – 1972/80. Rendezte: Kenji Misumi. Szereplők: Tomisaburo Wakayama, Kayo Matsuo, Minoru Ohki. Forgalmazó: Navigátor Film. 82 perc.

 

Az amerikai forgalmazási gyakorlatban nem számít ritkaságnak, hogy távoli vidékekről származó importfilmeket megcsonkítva, átvágva, netán utólag, helyi színészekkel forgatott jelenetekkel bővítve dobjanak piacra – arra azonban még a Roger Corman-féle trash-stratégák közül is kevesen vállalkoztak, hogy két külön filmet szerkesszenek utólag egy alkotássá. A kivételek közé tartozik az 1980-ban amerikai filmszínházakba kerülő Shogun Assassin, amelyet Cormanék két 1972-ben készült japán szamurájfilmből, az úgynevezett Kozure Okami (azaz Magányos Farkas) sorozat első és második részéből kompiláltak.

A zsánerbe klasszikus Zatoichi-filmekkel beletanult veterán rendező, Kenji Misumi az összesen hat mozidarabból álló szériát nyitó A bosszú kardjával és a folytatást jelentő Babakocsi a Sanzou folyó partjánnal a hagyományos japán kardforgató-film, a chambara mérföldköveit helyezte el. Filmjei kuriózumértéke nem csupán a még helyi viszonylatban is kiugróan vérgőzös mészárlások tekintetében nyilvánul meg, de az alkotó kivételesen erős formatudatosságában is: a kreatív halálesetek freccsenő képsorain, a spagettiwesterneket megszégyenítő tájábrázolásban és a színpompás látványvilágot szigorú kompozíciós keretekbe szorító mise-en-scene esetében. Misumi a maga korában szokatlan hűséggel tartotta magát a forrásművet jelentő mangasorozat (Kazuo Koike és Goseki Kojima azonos című képregényszériája) stiláris sajátságaihoz, Magányos Farkas-opuszaiban minden idők talán legautentikusabb képregényfilmjeit valósította meg: beállításai rendre kimerevített időpillanatok, legyen szó mozgalmas akciószekvenciáról vagy csendes atmoszféra-képsorokról.

Az alaptörténet a japán tömegfilm nihilista korszakában igen népszerű ronin-mesék sokadik verziója (lásd Kuroszava Testőrét), egyetlen igen erős csavarral: a sógun első számú hóhérából lett magányos bérgyilkos-szamurájt kalandos útjain pár éves gyermeke kíséri, aki a titkos fegyverarzenállal felszerelt babakocsiból nem csupán néma szemtanúja az apa változatos vérontásainak, de a második résztől tevékeny résztvevője is (sőt a sok ezer oldalas manga zárólapjain átveszi legyilkolt apja helyét, és maga végez a főellenséggel). A kis Farkaskölyök jelenléte egyszerre szolgál bizarr érzelmi pillanatokkal, drámai konfliktusokkal, miközben egy-egy meghitt epizód erejéig finoman ellenpontozza a kíméletlen akciójeleneteket – sőt az összefércelt amerikai verzióban narrátor-szerepet is kap, igen rendhagyó azonosulási pontként a nézők számára. Misumi két meséje az egyik lehetséges olvasatban ennek a különleges családi kapcsolatnak az alakulását, fejlődését nyomon követő japán Kramer kontra Kramer egy asszony nélküli, rideg univerzumban – másfelől szimbolikus pokolutazás, egyre sötétebb körökön át az elkerülhetetlen pusztulás felé.

A magyar kiadás alapját jelentő 1980-as kompiláció önmagában csupán filmelemzési kurzusok számára szolgálhat némi értékkel, leginkább olyan, mintha werkfotókból és forgatókönyvrészletekből összeillesztett illusztrációs anyag lenne egy sajnálatos módon elveszett filmklasszikusról – szerencsére különleges bónuszajándékként a két forrásfilm teljes egészében megtalálható a duplalemezes kiadványon: elég hátlapjára fordítani a borítót a tokban, és máris feláll a jogos hierarchia. A Corman-csapat a második filmre helyezte a hangsúlyt, a nyitódarabot főként az expozícióra korlátozta alig negyedórányi összterjedelemben: ezzel nemcsak kiejtette a teljes széria egyik legerősebb mikrotörténetét jelentő gyógyforrás-sztorit, de intenzív erejű emocionális pillanatoktól is megfosztotta nézőit – A sógun orgyilkosa e tekintetben elrettentő bizonyíték mindazok számára, akik úgy gondolják, a Kill Bill éppen egy résszel lett hosszabb a kelleténél.

Extrák: az eredeti filmek mellett rövid szövegek a Tokugava-korszakról, illetve a film különböző változatairól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8866