KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elpidio Valdes

Szemadám György

 

A játékfilm-hosszúságú rajzfilm a legképtelenebb műfajok egyike, s csak valami egészen sajátos megformálás képes arra, hogy elfogadtassa. Meglepő most látni egy olyan – e műfajhoz tartozó – alkotást, melyet a rajzfilmcsinálás nagyüzemének profi fogásaitól fényévnyi távolság választ el. Ettől lehetne érdekes, de sajnos ez a rajzfilm azzal lepi meg az embert, hogy naiv és dilettáns. Alkotói például nyilvánvalóan nem voltak tisztában azzal, hogy a film témáját adó – s a kalandfilmekre jellemző egysíkúsággal tálalt – történelmi események milyen furcsa megvilágításba kerülnek, ha azokat embléma-bábukkal és karikatúrákkal játszatják el. Amikor a vászon felét betölti egy okkersárgás kör, melynek a közepében egy másik kör van, alatta két csíkkal, felette pedig két pislogó fekete ponttal, s el kell hinnünk, hogy ez a főhős arca – azé a kubai Supermané, akiért egyébként izgulnunk kellene –, vége a rajzfilm-illúziónak. Az egykaptafára készült figurák közti eligazodásban a legjobb támpont az, hogy a „jók” feje kerek, míg a „rosszaké” hosszúkás. Sem a nagy, homogén felületek, sem az állóképek, sem a háttereken túltengő kékeslila szín nem teszik a filmet izgalmasabbá. A figurák mozgatása mechanikus, darabos, s ennek a felgyorsított tempójú propaganda-kalandfilmnek az egymást követő eseményei inkább fárasztóak, mintsem izgalmasak, annál is inkább, mert minden egyes fordulatát jóelőre sejthetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5830