KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hubertusz vadászat

Hirsch Tibor

 

Közép-Kelet Európa kis országai filmművészetük fejlődésének megfelelő pillanatában rendre előrukkolnak olyan filmekkel, melyek cselekményét befutott emberek rendezte ilyen-olyan tivornyák, estélyek, kerti ünnepségek indítják vagy töltik ki, ahol aztán régi sebek szakadnak föl, magán- és közindulatok gerjednek, és a felelős beosztású vendégek félrészegen önmarcangolásba bonyolódnak – természetesen nem fukarkodva a társadalomkritikai kitérőkkel. A bolgár Zaharievnél bevonuló kiskatonát búcsúztatnak, Zanussi esküvőre, Fábri Zoltán névnapra invitál.

Hans Werner filmjében a vadásztársaság elnöke – helyi főerdész – ünnepli ötvenedik születésnapját. A helyszín, a kellékek mind megfelelnek a mintának: fényűzően berendezett vadászház, dúsan terített asztal, tűzijáték, drága ajándékok – a szállodaszakmában dolgozó feleség saját kedvenc pincérét hozatta el erre az alkalomra. A légkör tehát alkalmas akármilyen régi vagy új korrupció lelepleződésére, pompásan elő van készítve bármilyen múltbeli botlás miatt érzett lelkiismereti válság. A fontos emberek is megjelennek – például a helyi tanácselnök – minden együtt van a politikus moralizáláshoz. A rendező azonban összezavarja a szocialista filmművészet kondicionálta nézői reflexeinket, és egy hirtelen fordulattal szerelmi lektűrt kanyarít a társadalmias nyitójelenetből. Az öregedő erdész drámáját nem fiatalon elkövetett közéleti bűnei, vagy megcsúfolt illúziói alakítják, hanem csak az a mindentől független tény, hogy beleszeret lánya barátnőjébe. A szállodás feleség nem akar válni. A férj azonban nem tér jobb belátásra. Mire a feleség a Hubertusz-napi monstre hajtóvadászaton magaslesről lepuffantja húsz évvel fiatalabb vetélytársnőjét.

Az NDK filmművészetét talán már csak hajszál választja el attól, hogy megszületni engedje, lengyel, magyar, esetleg a tegnapi cseh vagy a mai szovjet minta szerint, a valódi politikai filmet. Talán Hans Werner is csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Pedig nagyon nekikészült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5262