KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

Varró Attila

Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile – amerikai, 2019. Rendezte: Joe Berlinger. Írta: Michael Werwie. Kép: Brandon Trost. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Zac Efron (Bundy), Lily Collins (Liz), Haley Joel Osment (Jerry), John Malkovich (Cowart). Gyártó: Voltage Pictures / Cota Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

 

Egyetlen sorozatgyilkosnak sem köszönhet annyit a sármos, intelligens überkiller hollywoodi thriller-kliséje, mint Ted Bundy-nak, aki a 70-es években folytatott ámokfutásával, két bravúros szökésével, majd televízió-történelmet író tárgyalásával nem csak Dr. Lectert ihlette, de máig a filmadaptációk kategória-rekorderének számít. Rendhagyó profiljából – rémtettein túl – két elemnek köszönheti mozgókép-népszerűségét: kívülről nézve példás életet élt, ígéretes joghallgató és igazi álompasi volt, ráadásul megnyerő egyénisége mondhatni félkézzel meggyőzte ártalmatlanságáról környezetét, gyanútlan áldozataitól gyanakvó barátnőkig. Legyen szó Matthew „Freeway” Bright groteszk szatírájának pojácájáról, a Stranger Besides Me karizmatikus, sötét nőcsábászáról vagy a Deliberate Stranger (ön)pusztító juppijáról, a filmverziók Vad Bundy-ja egyazon szörnyű kérdéssel szembesíti és hagyja magukra nézőit: ha nem kell gyerekkori abúzus, állatkínzás, kirekesztettség, pornómánia a kéjgyilkossá váláshoz, netán bárkiben ott lapulhat a vadállat?

Joe Berlinger, a kortárs életrajzi dokufilmek doyenje, aki lassan negyed százada szegezi kameráját olyan bűnesetekre, ahol a tettesek ártatlannak, a hatóságok vétkesnek bizonyulnak (a Brother’s Keeper tanyasi testvérgyilkossági-ügyétől a „West Memphis Three” perét követő/befolyásoló Lost Paradise-trilógián át a bostoni Whitey Burgler-féle korrupciós botrányig), pályaképébe illő stratégiát választott a sokadik Bundy-filmhez. Megelégelvén, hogy legjobb műveiből mások készítenek hollywoodi produkciókat (Ördöglakat, Fekete mise), négyrészes dokumentumszériája, a hatásvadász és közhelydús The Ted Bundy Tapes után rögtön leforgatta saját játékfilm-verzióját, amelynél azonban merészen szembemegy az elvárásokkal. Az Átkozottul veszett…egyfajta párhuzamos világban játszódik, ahol szegény Ted csupán hatósági konspirációk vétlen áldozata, mintha csak a hősnő/barátnő, Liz Kloepfer elfogult szemén át látnánk az eseményeket – sehol a legdurvább vérontások bemutatása, a híres szökés a szörny markából vagy akár egy árva kisminkelt fruskafej a hűtőben, mindössze Zac Efron egyre reménytelenebb harca pereg a köré fonódó végzettel és a tehetségét meghaladó szereppel. Sajnos Berlinger látványos truvájával sem tud újat mondani Bundy titkáról, marad a „szerelem vak” örök igazsága és a súlytalan kapcsolati dráma, katartikusnak szánt zárócsavarja pedig épp olyan, mintha egy Hitler-film végén kiderülne: a Führer végig tudott a Holocaustról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14091