KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszett Kutya és Glória

Ardai Zoltán

Öreg este van, ég a világ a boltban, zúg az éji bogár, egy útszélen leálló autóban drogüzér mészárolja le nagy fröcskölve néhány társát. Megérkezik a szolgálat; a vérnyomokat vizsgáló szakértőt kollégái „Veszett Kutyának” szólítják. A szomjazó Kutya hamarosan odébb lép, felfedezi a közeli boltot. Belépése megzavar egy fiatal rablót, aki már épp készen állt golyót ereszteni a tulaj fejébe. Mindezek az események intonációként, egy-két percnyi filmidő alatt játszódnak le. Minden józan nézői számítás szerint félóra múltán Veszett Kutya legalábbis egy vértavacskában kell már úszkáljon, fogait nyalogatva, zölden izzó szemekkel és ezután jönne még csak a java. Az ehhez igazított idegkészültség azonban enyhén szólva is fölöslegesnek bizonyul. A Veszett Kutya hangulati tartása ugyanis nemcsak megbágyad rövidesen, hanem mindvégig egyre puhul, hogy végül egészen szétkenődjék. Veszett Kutyáról kiderül, hogy született jámbor, az egész históriáról pedig, hogy a tiszta rendőrszerelem jogáról szól a förmedvény világban. Ilyen tematika csak szorongatóan jelentős filmekben, és néhány kivételes, istenáldotta giccsben él meg, a „színvonalas” produktumokban csak agonizálni tud. Hiába minden formális feszültségkeltő fordulat, az ereszkedés egyenletes. Tőrőlmetszett tengerentúli kasszasiker-modor, sztárgárda, és mindehhez annyi energiatartalom, mint amennyi annak idején a Lányok, asszonyok és más képes vasúti olvasmányok kisepikai közléseiben robbant.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1263