KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akasztófa

Kovács Marcell

The Gallows – amerikai, 2015. Írta és rendezte: Travis Cluff és Chris Lofing. Kép: Edd Lukas. Zene: Zach Lemmon. Szereplők: Reese Mishler (Reese), Pfeifer Hoss (Pfeifer), Ryan Ross (Ryan), Cassidy Gifford (Cassidiy). Gyártó: Blumhouse /Management 360 / New Line Cinema / Tremendum Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 85 perc.

A független Blumhouse cég az elmúlt évek vezető horrorfilmgyártója a második ligában, olyan piaci sikerek fűződnek a nevéhez, mint a Parajelenségek-sorozat, az Insidiuos folytatásai vagy a szintén folytatás elé néző Sinister. A kísértetes, házi videós horror a szakterületük, az Akasztófa is erre a kaptafára készült.

Húsz évvel a tragikus emlékű, halálesettel végződő diákszínpadi előadás után a gimi színjátszó köre ismét előadja az Akasztófa című történelmi drámát. A bemutató előtti este négy diák a suliban reked, és hamarosan egy ismeretlen, gonosz erővel találja szemben magát. A sötét épületben kegyetlen fogócska veszi kezdetét, és a fiatalok élete a tét. A szokásosnál is ötlettelenebb és a legapróbb részletekig kiszámítható történetet nézni gyötrelem, de leforgatni sem lehetett könnyű. Travis Cluff és Chris Lofing, a sztoriért és a rendezésért egyaránt felelős alkotópáros a házi videós elbeszélésmóddal tette elviselhetővé maga számára a munkát. Egész jól elszórakozhattak azzal, hogy a jeleneteket a főhős kameráján keresztül láttassák és a szükséges vágásokra magyarázatot csempésszenek a cselekménybe. A néző számára mindez persze csak további tortúrát jelent. Mert hiába az alázatos befogadói alkalmazkodás a vásznon megjelenő világ rendjéhez, hiába a logikus gondolkodás másfél órára szóló felfüggesztése, az Akasztófa házi videós képsoraival lehetetlen feladat azonosulni. Pedig az életszerűség lenne a cél, a színészek emiatt a saját keresztnevükön szerepelnek. És mégis folyamatosan videóznak egy merülő akkumulátoros kamerával, pedig a történet szerint csak világítanának vele, amikor pedig két helyszínre bomlik a cselekmény, hirtelen egy másik szereplő is kamerázni kezd a zseblámpaként használt telefonjával. Később a lemerült telefon egyszerre újra rögzíteni kezdi az eseményeket, mire az egyik életéért menekülő fiatal megjegyzi, hogy kicserélte az aksit. Csak folytatás ne készüljön.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12354