KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét kard

Géczi Zoltán

Chat gim – kínai, 2005. Rendezte: Tsui Hark. Írta: Cheung Chi-sing. Kép: Keung Kwok-man. Zene: Kawai Kenji. Szereplők: Leon Lai (Yang), Charlie Yeung (Wu), Donnie Yen (Chu), Kim So-yeon (Luzhu). Gyártó: City Glory Pictures / Film Workshop / Boram / Mandarin Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 153 perc.

A Seven Swords ékesen bizonyítja, mily botorság volt rögöt vetni Tsui Hark ereszkedni látszó karrierjére: a direktorzseni, ki spártai szigorral mérve is minimum két mérföldkövet helyezett el a tradicionális harcművészeti film zsánerének nyomvonalán, új munkájával kirakta a büszke mesterhármast. Rendezőnk ez alkalommal irodalmi alapanyagból, gondosan válogatott sztárokkal, nagy költségvetésből (18 millió USD) dolgozhatott, és nem csekélyebb vállalást tett, minthogy észhez téríti az esztétika mámortól kótyagossá vált, tömény giccs felé rohanó, ellaposodott kínai kardjátékfilmet. A casting minősége az ambícióhoz mérhető, hemzsegnek a moziban a keleti színészvilág kisistenei: a legnagyobb kardforgatót Donnie Yen játssza, oldalán áll Chia-Liang Liu, a Shaw Brothers filmek veterán sztárja, de a női fronton is csodás a lajstrom, többek közt Charlie Yeung és Zhang Jingchu kaptak fontos szerepeket. A végeredményt pedig bárki megirigyelhetné: karakteres arcok, szuggesztív figurák, fenséges fényképezés, festményszerű, mégsem túlzó díszletezés, remek harcművészeti koreográfia, száz szálon futó mitológia adja ki a Seven Swords savát-borsát. Csak a cselekményvezetés, az biceg néhol; sajnálatos módon az epikus igények keményen nekifeszültek a játékidő korlátainak, legalább 60 percnyi anyag hullott alá a vágószoba padlójára, ezért az expozíció nem nevezhető hibátlannak (remélhetőleg az eljövendő rendezői változat majd helyreteszi a dolgokat). A Seven Swords azonban torzóként is lélegzetállító kardjátékfilm-remekség, egyszerre idézi a dicső múltat, s mutat utat a kortárs alkotók számára.

Minden adott hozzá, hogy Tsui Hark új filmje a Volt egyszer egy Kínához hasonlóan nagy sorozattá növi ki magát. S hogy nem véletlen került monitorra az elcsépelt jelző, miszerint epikus igényű mű akadt horogra, annak bizonyításául álljon itt a következő: a hírek szerint a rendező összesen hét részben kívánja feltárni a kard mestereiről szóló mondafolyam mélységeit, a második epizód forgatása pedig még idén elkezdődik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8618