KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vendégek vadnyugaton

Schéry András

 

Az olasz spagetti-westernek, az NDK indiánfilmek, a magyar betyár-easternek után a román Dan Pita úgy határozott, hogy ő bizony „originál” westernt fog csinálni. A hitelesség érdekében – meg bizonyára az export perspektíváit is szem előtt tartva – odáig ment el, hogy az egész filmet angolul vette föl, csupán a Vadnyugaton „couleur local” gyanánt szerencsétlenkedő két balga atyafi próbálja magát román anyanyelvén megértetni – természetesen csekély sikerrel, hogy a jelenet annál humorosabb legyen.

A rendező láthatóan – néha túlságosan is láthatóan – igen művelt western-ügyben: összehozza, még ha a hajánál cibálva is, a műfaj csaknem valamennyi kellékét; csak ő is valahogy úgy jár a westernnel, mint a filmtudorok: akármilyen pontosan regisztrálja az alkotóelemeket, arra az egyre nem tud rájönni, mitől western a western, így hát buzgalmának eredménye jobbára szánalmasan fárasztó. Maga a rendező is érezhette, hogy ennek a házilagos kivitelezésű Vadnyugatnak kínos verejtékszaga van, ezért hát eltolta a hangsúlyt egy álszent mormon prédikátor és ennek temérdek felesége, a természetesen vaskalapos és sápítozó üdvhadseregi hölgyek, no meg az Amerikában időközben banditának állt testvérük nyomában csetlő-botló, s végül meg nem érdemelt jutalmukat elnyerő román atyafiak felé; olyannyira, hogy a kalandból, a western feszültségéből végül vajmi kevés maradt. Szerencse, hogy mostanában – bár gyéren – láthatók a műfaj jobb darabjai is, nemcsak ez a bágyadt stílusgyakorlat, ahol még a saloon ajtajának két szárnya sem egyszerre vágódik szét a pisztolya helyett az angol artikulációra ügyelő cowboy előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8124