KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidércnyomás

Schéry András

 

Vajon honnan jöhet a „rontás”, amely megbénítja a multinacionális óriásvállalat életét? Természetesen csak a multinacionális fejéből, melytől köztudottan bűzlik a hal; no meg a „pokoli torony” irodaépület mellett elterülő temetőből, akár a boldog emlékű Fantomas valamelyik históriájában („memento mori, kapitalizmus!”).

René-Victor Pilhes Rontás című sikeres regényét profi mozicsináló vette kézbe: Jean-Louis Bertucelli, aki vagy tíz évvel ezelőtt egy algériai faluról készített dokumentumfilmmel tűnt fel, utóbb pedig a divattémákkal kellemesen pikáns adagolásban kikevert kommersz műfajában rendezkedett be sorozatgyártásra.

Magára valamit is adó rendező manapság nem csinál krimit társadalomkritikai él nélkül. A Pilhes–Bertucelli Co. még rá is dob egy lapáttal az engesztelhetetlenségből: náluk már nem is a kapitalista társadalom intézményeinek képviselőit (politikusokat, rendőröket, bírákat) fenyegeti vész, hanem magukat a kapitalizmus technokratáit s fellegvárukat. A jól adjusztált leleplezés azonban csak egy szokványos circulus vitiosus-történetet tár fel. A rendező kezdetben habozni látszik az újmódi politikai krimi steril műanyagszaga és a társalgási színművek „életessége” között, később egyértelmű, boldog önfeledtséggel adja át magát a legvadabb grand guignolnak, majd végül pironkodva észbe kap, és „nem ér a nevem”-et kiált. Felvonultatja a mai francia filmgyártás hétköznapi arcú színészgárdáját, s ezzel máris felmentve érzi magát a karakterizálás esetleges kötelezettsége alól.

A Lidércnyomás magyar címmel a forgalmazás alkalmasint saját áruját szándékozott minősíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8022