KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sorsjegyesek

Hungler Tímea

A habrózsaszín cukrászsüteményekre emlékeztető filmek csak látszólag súlytalanok. A részecskék között – láthatatlan szalmonella módjára – mindig ott fészkel valami örök érvényű igazság.

A Sorsjegyesek történetében a becsület tányérsapkás-gumibotos bajnoka, az igazságos járőr (Nicolas Cage) – miután egyéb anyagi lehetőségei elapadtak – lottószelvényét ajánlja fel borravalóként a krémpuding-lelkületű pincérnőt alakító Bridget Fondának. A számokat kihúzzák, a rend őre állja a szavát: feleznek.

New York „jólelkeitől” távol áll a milliomos attitűd, ellentétben Cage filmbéli feleségével (Rosie Perez), akinek igézően közönséges nagyravágyása nemcsak e sziruptengert teszi elviselhetővé, de még a bárgyúan jóravaló párocskát is összeboronálja. A nagy borona eredménye: válóper, melynek során a volt férj és a gyorsbüfék Teréz mamájának pénze az öntudatos nejé lesz.

Az álompárt mindez különösebben nem izgatja. A közös görkorcsolyázások összekovácsoló élménye feledteti vagyonuk elvesztése felett hullatott könnyeiket; ők ugyanis tisztában vannak azzal, amit a nézőnek e (rózsa)színes amerikai habköltemény megízlelése után hatalmas életbölcseletként summáznia kéne: a pénz nem boldogít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=777