KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Piedone Egyiptomban

Sólyom András

 

Aki már látott Piedone-filmeket, tudja, mit várhat. Nem zsákbamacskát vesz, a biztos áruért megy moziba. Nevetni akar, izgulni akar, bunyót akar látni, és erőt, bátorságot akar meríteni a legyőzhetetlen Piedone (alias Ritzi rendőrfelügyelő, a nápolyi rendőrség világutazója) élményeiből, aki reális világban forgolódik.

Ugyanabban, ahol a mozinéző? Persze, csak látszólag. Mert mesevilág ez, ahol az irreálisan megnövelt képességek, helyzet-megoldások uralkodnak. Ettől mese a mese, és élvezet az, ami szórakoztat.

Ezúttal Egyiptomba kerülünk, ki tudja, miféle vonzások eredményeként. Persze lenyűgöző a látvány! És miért is ne? Egy olajtársaság vezérkara rejti a gonoszt: Piedone-nak jócskán akad dolga. Térül-fordul és hetet vagy akár hétszer hét ellenfelet is leterít. Fantasztikus ütései végzetesek. De ez kell is, mert egy megátalkodott olajmágnás ügynök-rendszere, mesés testőrsége folyton-folyvást az életére tör. De ő az igazságot keresi’! A filmben ez egyértelműen szeretnivaló az egyértelműen rossz ellen harcol.

Piedone egyre többet tud meg az olaj körüli sötét ügyletekről: akinél az olaj, annál a hatalom. A küzdelem egy tudós titkának kiderítéséért folyik, aki feltételezi, hogy a világnak azon a pontjain, ahol az általa felfedezett különleges bogarak élnek, olaj rejtőzik a föld mélyében.

Az olajtársaság és Piedone harca természetesen megnyugtató befejezéssel ér véget. Természetesen. Lehetne másképp?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7499