KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Twist Olivér

Hegyi Gyula

 

Dickens Twist Olivérja nemcsak gyermekeknek és gyermekeket nevelő felnőtteknek, de a biztos sikerre számító filmeseknek is alapvető és ajánlott olvasmánya. A kis Olivér sötét bűnök és angyali jótétemények közt sodródó sorsa az első, 1909-es amerikai némafilmtől az egy évtizede nálunk is nagy sikerrel vetített, Carol Reed rendezte angol-amerikai zenés változatig (Oliver) számos produkcióban ríkatta meg az ifjabb és idősebb mozinézőket. Született magyar Twist Olivér-film is Garas Márton rendezésében, 1919-ben, s a múltszázadi angol árva fiúcska olyannyira otthonra lelt nálunk, hogy nevét feltehetően még „sznobék” is magyar sorrendben és magyar kiejtéssel említik.

A regény legfrissebb angol filmváltozata nem a literatúra és a filmtörténet tudós összehasonlítóinak készült: kiindulópontul azt feltételezi, hogy ha úgy általában ismerni véljük is Twist Olivér történetét, a fordulatos és izgalmas kalandokat a nézők nagy többsége mégis szívesen, zsöllyéjében vagy tévéfotelében kényelmesen elterpeszkedve, a mesélőkedvnek kijáró szeretettel fogadja. Clive Donner rendező nem bízik a „modern”, megcsavart, a mainak vélt tanulságokkal „megfejelt” újmódi mesemondásban, s úgy gondolja, hogy Dickens mester forgatókönyvírónak sem lett volna éppen utolsó: a film már-már az illusztrációig hűen követi a dickensi tollat.

Mindezt azzal éri el, hogy nem annyira szavakban, mint inkább stílusában követi a nagy sikerregényt: a múlt századi prózát a huszadik századi tradicionális filmkészítés letisztult, magabiztos eszközeivel alakítja mozivá. Talán csak a kicsit vértelen, túlontúl törékeny és kiszámítottan „ennivaló”, gyermeksampon-reklámba illő címszereplő idegen a dickensi világtól: szalmaszőke, gondosan ápolt és laza-frissen aláhulló frizurájához nehéz hozzáképzelni a dologházat, a tolvajtanyát vagy akár a múlt századi angol úrilakot, ahol a mindennapi hajmosás ugyancsak nem volt divatban. Vaskos-realista környezetéhez képest előkelő idegen ő a történetben: de nem elképzelhetetlen, hogy ez a kontraszt még népszerűbbé teszi a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6280