KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete mágia

Hegyi Gyula

 

Sajátos, de egyre több olyan amerikai filmet láthatunk, amely gyermekét (gyermekeit) egyedül nevelő apáról szól. Kezdetben még némi humoros hangsúlyt kapott a konyhában és gyerekszobában új szerepet próbáló férfi csetlő-botló igyekezete, mára azonban az amerikai apák (legalábbis a hollywoodi filmekben) igencsak belejöttek az egyszemélyes szülői szerepkörbe. A Fekete mágia főszereplője rendőrségi pszichológus, aki magánéletében gyengéd apa, hivatásában pedig perverz gyilkosságok lélektani rugóinak szorgos kutatója. És egyre inkább nyomozója is, mert a rendőrség „természetesen” tehetetlen, a dokira marad egy borzalmas és misztikus gyilkosságsorozat felderítése. Fehér középosztálybeli amerikai szülők gyilkolják meg válogatott szadizmussal gyermekeiket, hogy eleget tegyenek egy különös afrikai varázsló félelmetes parancsainak. A varázsló az éhező Afrika véres és sötét babonáit árasztja magából New York városában: és a New Yorkiak, miután minden hitből és rációból kiábrándultak, mohón isszák magukba a fekete mágia gyermekgyilkos kegyetlenségét.

Európai ésszel az ember természetesen azt kérdezné: miért? Sikeres és jólszituált emberek a világ vezető hatalmának legnagyobb városában miért engedelmeskednek egy Afrikából érkező, angolul rosszul beszélő falusi varázsló kegyetlen parancsainak? John Schlesingert, a rendezőt és a film producerét azonban láthatóan más izgatja: a végső, nagy leszámolás, amelyben a pszichológus és barátja részint ökölharcban, részint tűzpárbajban a bűnösök kisebb hadseregével számol le. Egészen Rambo-stílusban. Igen. Amerika más. Tudják ezt az afrikai varázslók is...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4705