KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A legyek ura

Koltai Ágnes

Kommandós egyenruha és nindzsa-kard – aligha álmodott erről William Golding, midőn megírta az angol úrigyerekek elállatiasodásának történetét. Pedig Harry Hook, A legyek ura újbóli megfilmesítője (Peter Brook után ez nem is olyan egyszerű feladat!) ad a látszatokra: a főcímen az írót Sir William Goldingként tünteti fel. Szép dolog a méltóságok tisztelete, kiváltképp abban az országban, ahol oly sok van, de legalább ilyen üdvös volna az alkotás megbecsülése is.

Hook aktualizálta Golding regényét és Brook jó húsz évvel ezelőtti adaptációját, s abban a filmvér-özönben, ami itt bugyborékol köröttünk, nem is feltűnően agresszív az ő látomása. Az újkor új meséjébe talán még a sötétben foszforeszkáló nindzsa-kard és a gyerekekért küldött helikopter is beleillik, végtére is a huszadik század végén mégsem jöhet egy ódon gőzös a tucatnyi megvadult Maugliért. Ebbe a hétvégi szalonszáműzetésbe egy valaki nem illik: Röfi. A kövér bölcs, a gyenge áldozat, aki nem tud vadászni és terhet cipelni, fára mászni meg végképp, de ismeri a tűzgyújtás és a barátság titkát. Amikor az újbarbárok agyonsújtják a pufók tudort, nem saját múltjukat, tradícióikat és reményeiket ölik meg, hanem azt az akadékoskodó szörnyeteget, aki zavarja őket a civilizációból való kivonulásban.

Harry Hook látványos, élvezetes filmet forgatott A legyek urából, de ha valakinek netán emiatt kedve támad elolvasni Golding regényét, meg se próbálja összevetni vele. Azt hiszem a művészet kiterjedt családjára is érvényes, hogy a mésalliance-ról illik mélyen hallgatni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4221