KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A márki

Bikácsy Gergely

 

A francia nyelvű belga filmrendezők közül André Delvaux és Chantai Akerman munkássága a legismertebb: mindketten állandó résztvevői, olykor díjazottjai a nemzetközi fesztiváloknak. Másokról viszont alig tudunk, holott egy-két évtizede Belgiumban mind a francia (vallon), mind a flamand nyelvű film érdekesen fejlődik. A Filmmúzeum áprilisi vetítéssorozatán a nyolcvanas évek termésével, a legfrissebb vallon játékfilmekkel ismerkedhettünk meg.

Különös vállalkozás Henri Xhonneux és a rajzfilmes, grafikus Roland Topor munkája, A Márki. Színészek játszanak itt bábfilmfigura-maszkokban, viszonylag reális díszletekben, néhány igazi animációs betét-jelenettel. A forgatókönyv a Bastille-ba helyezi a cselekményt a forradalom kitörése előtti napokra. A valóságban az „isteni márki” ekkor már egy másik börtönben volt, s a fikciónak részleteiben nem sok köze van a történelmi tényékhez. Itt néhány visszataszító rab szökésre készül, a márki pedig önálló életre kelt, s vele feleselő, ellenkező fütykösével társalog (mellesleg maga is szökni készül, de magányosan). Rabtartói gaz tervet eszelnek ki: összefektetik egy nemrég megerőszakolt kislánnyal. (A lányt maga a Király erőszakolta meg, a bűntényt tehát el kell tussolni...)

Mindez nem szellemtelen ugyan, de a filmnek egyértelműen csak a bábmaszkos, animációs oldala az érdekes. Pornográf animációt látunk, s ennek a belga rajzfilmben erős hagyományai vannak. Gondoljunk csak Pichára. Ez nem durva szóvicc akar lenni: a belga Picha érdekes pornórajzfilmek alkotója. „Ennek a trágár szellemnek is helye kell hogy legyen a fekete humor filmtörténetében” – írtuk róla a Filmvilág 1987/11. számában. A karikaturistaként elsőrangú Topor kicsit hasonló szándékkal nyúlhatott Sade márki szelleméhez. Számomra az a meglepő, mennyire halk, csendes, „szelíd” nála (mármint Topornál) a vad és műveiben állandóan extázis-ban sistergő márki. „Fütykös” – írtam a film másik főszereplőjévé átlelkesült rúdról, csakhogy a szó nem jó. A filmvásznon szelíd mosolyú, majdnem női hangon, éneklő-lejtéssel gazdáját-társát kérlelő, panaszkodó élőlényt látunk. Meghágja ugyan a kőfalat is, bátor meg merész, de van benne valami eredendően feminin vonás. A filmnek olykor jót tesz ez a furcsa kettősség, olykor esetlegesnek, szándéktalannak, véletlennek tetszik. A márki is ilyen: szelíd és ábrándozó kiskutyamaszkja van, kisiskolásán vékony hangon beszél. Bevallom, engem ez mindvégig zavart, nem tudtam elhessenteni magam elől a valódi Sade márki szadista képzeletben fröcsögő műveit, és Danton küllemére emlékeztető dúvad-megjelenését.

Az a titkos gyanúm és jövendölésem, hogy ez a pornográful szellemes rajzfilm nemsokára óvodások délelőtti moziprogramja lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4148