KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Buldózer

Net-diskurzusok

Kömlődi Ferenc

Interaktivitás, a digitális világ gazdaságtana, hálózati kultúra. Válogatás a MetaFórum előadásaiból.

 

Az Ivacs Ágnes és Sugár János szerkesztette hiánypótló médiaelméleti antológia, a Buldózer a Média Research Alapítvány MetaFórum konferenciasorozatának anyagából, továbbá a Nettime-listáról válogatott írások gyűjteménye. Az 1994-ben, '95-ben és '96-ban megrendezett MetaFórum mindhárom alkalommal egy-egy témára összpontosított: az interaktív multimédiára, a hálózati kultúrára, illetve a tartalom, a hálózati információk kérdésére.

Hosszú utat tettünk meg az elmúlt tíz évben – fejti ki a bevezetőben Geert Lovink. Az Öböl-háborúval fémjelzett hőskor után megszabadultunk a média és a kapitalizmus összeesküvését hirdető teóriáktól. A következő állomást a struktúra-centrikusság jelentette: miként hatnak testünkre, elménkre, érzeteinkre az új technológiák. Az elméletgyártók azonban megfeledkeztek arról, hogy a médiaipar mennyire fontos gazdasági tényező, nos itt az ideje megalkotni a posztmodern kommunikációs rendszerek (nem marxista) politikai gazdaságtanát. Erre tesz kísérletet a – tendenciózusan válogatott – kötet.

 

*

 

A fegyelem társadalmát az ellenőrzés társadalma követi: minden kódolható és dekódolható, a tömeg minta, a piac pedig bank. Adathálóban vergődünk – adja meg az alaphangot Gilles Deleuze. A neves író, Thomas Pynchon a géprombolók kései örököseiről, a techno-ludditákról elmélkedik. „Ha a világ megéri, a következő nagy kihívás az lesz, amikor a mesterséges intelligencia, a molekuláris biológia és a robottechnika terén végzett kutatások szálai összefutnak” – prognosztizál. Afelé tartunk, s a Net is odakalauzol – kár hogy ez utóbbi rövid történetét Bruce Sterlingnek egy '92-es dolgozatából ismerheti meg az olvasó... (Sterling egyébként tagja a kaliforniai ideológiát „legyártó” virtuális csoportnak.)

Tudjuk, az ideológiák kora lejárt, vége a dualizmusnak, és a dialektika is megtört a káoszelmélet jéghegyén. Ugyanezt a szerzők is tudják – és mégis a hagyományos jobboldal-baloldal oppozíció szemüvegén keresztül bírálják az utópiahívő eszképistákat, meg a cyborgokról álmodozó techno-transzcendentalistákat. Persze ez a kritika általában balról jön, a Tudás Korának Magna Chartáját mégiscsak Newt Gingrich gazdasági tanácsadója, Alvin Toffler sugallta. Hogy a mezőgazdaság és ipar uralmát felváltó információs világot „fölvezető” Toffler-könyv, a Harmadik hullám a közeljövő-kutatás bibliái közé tartozik, arról elegáns gesztussal feledkeznek meg. Toffler az individuális szabadságon természetesen a multik individuális szabadságát érti – hangzik a szerzők (nevezzük nevén) posztmarxista ítélete –, akkor pedig jobb az állami gondoskodás... Ugyanezt megkapja a Wired magazin is. Lovinknak igaza van, a push-média visszalépés az interaktivitásban, csakhogy a sokkal eredetibb (és experimentálisabb) Mondo 2000-re miért nem gondolt senki a szerzők közül?

Máskülönben a hiányzó nevek a digitális ellenkultúra élcsapatát adják: Douglas Rushkoff, a cyber-feminista Sadie Plant, a VR-guru Jaron Lanier, de R. U. Siriusnak is csak egy sor (plusz a lábjegyzet) jutott. Mark Deryre is csak azért hivatkozik Eric Davis, mert az előbbi elveti a techno-gnózist. Nos, aki olvasta – a cyberkultúráról szóló mindeddig megjelent művek közül legátfogóbb képet adó – Escape Velocityt (1996), az tudja: Dery nem utasít el, de például nem is hozsannázik akkor, amikor Moravec professzor a robotfába átplántálható emberi intelligencia realitásáról elmélkedik... Geert Lovinkot alighanem az zavarta, hogy Rushkoff, Dery, Sirius és a többiek a cybervalóságot a populáris kultúra részének tekintik. Közérthetőség és nyilvánosság igenis lehet az avantgárd magatartás sajátja – Gibson, Sterling, Rucker (már a nyolcvanas években is) ezt a tételt példázták.

 

*

 

A kötet legérdekesebb írásai egyébként a kaliforniai ideológia hatásáról tanúskodnak, így Eric Davis Technokultúra és vallásos képzelet című eszmefuttatása, valamint Peter Lamborn Wilson esszéje (talán ő bújik meg Hakim Bey álneve mögött?), a Net-vallás – háború a mennyben...

 

Buldózer. Médiaelméleti antológia. Válogatta és szerkesztette: Ivacs Ágnes és Sugár János. Media Research Alapítvány, 1997.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3726