KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pad a parkban

Csantavéri Júlia

 

Jóleső meglepetés egy ilyen kis könnyű darab. Agusti Vila filmje láttán ugyanis eszünkbe jut, hogy lehet a világot „csak úgy” egészen hétköznapi perspektívából is nézni, és mégis, mennyire érdekes. Vila padja, amelyen Juan mindennap várja, hogy eljöjjön a nagy Ő, Európa bármely nagyvárosában állhatna. A park Madridban, Budapesten vagy Rómában egyformán a gyerekek és a kutyák kitüntetett terepe, bárki másnak lényegében vonzó, mégis idegen hely, ahol a pad jelenti a kapaszkodót, véd, de ki is emel. Épp erre számít Juan, amikor hosszúra nyúlt gyerekkorából végre kitörve, kitessékelve közszemlére teszi magát. Sőt, mivel úgy érzi, túl vékony szalmaszál ez a sorsnak, megduplázza a lehetőséget, s a park után mindennap beül egy kis presszóba is, hátha majd ott… A két helyszín, kétféle találkozás tükröt tart egymásnak, játékosan és mégis nyugtalanítóan felerősítve a helyzet képtelenségét. A rendező franciás szószba rejti az idegenség feloldatlanságának keserű érzetét. Ebben a filmben sokat beszélnek. Főleg csak beszélnek. A szavak hol tétovák, hol érdesek, a szereplők vagy elbeszélnek egymás mellett, vagy támadók, mintha azt képzelnék, hogy a másik feltétlen behódoltatása az egyetlen lehetőség arra, hogy közel kerüljenek hozzá. Vila jól használja ki Juan bizonytalanságát. Az ő passzív várakozása lendíti mozgásba körülötte a többieket, nemcsak a padra letelepedő Aliciát és a presszóban olvasgató Anát, hanem a barátokat is, akik mindenáron össze akarják hozni valakivel. A sokszoros tükröződésben azonban mindenki csak önmaga elmosódott képét látja, mint aki magában beszél, anélkül, hogy igazán tudná, mit is mond. Ez azonban a rendezőre nem áll. Ő valóban kíváncsi a hőseire. Mozgékony, könnyed kamerája szeretetettel figyeli az ötletesen összehozott karaktereket, a minimálisra redukált, de jellegzetesen megformált környezetet, sokat elmond, még többet elhallgat róluk, a nézőre bízva a megfejtést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3480