KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos terápia

Harmat György

 

Hugh Grant áll szemben Gene Hackmannel. Az ideiglenes munkavállalási engedéllyel New Yorkban dolgozó, ígéretes pálya elé néző angol doktor a szakmai sikerei csúcsán álló orvostekintéllyel. A hajléktalanokon titokban végzett, halálos kísérletezés után nyomozó naiv ifjú a kutatás nagy hatalmú vezetőjével, a mindenre elszánt bűnbanda fejével. A botránya után is piacképes brit filmhős, Grant a Nincs bocsánat-beli – Oscar-díjas – alakítása óta „gonoszra szakosodott” Hackmannel. A két színész hozza a formáját, csak nincs elég játszanivalójuk: a figurák nem rendelkeznek mélységgel. A kezdet, a baleseti sebészet ábrázolása a beállítások, a kameramozgások dinamizmusában a Vészhelyzet profizmusát idézi, csak itt még bővebben fröccsen a vér. A továbbiak pedig (szakmabéli bukkan egy bűnös orvosi összeesküvés nyomára, de senki nem hisz neki) a Kóma izgalmaira emlékeztetnek. Fordulatokban nincs hiány, biztonsággal, hozzáértéssel vezeti őket elő az angol Michael Apted. (Hová tűnt Agatha Christie?; Nell, a remetelány). A szerelmi szál ezúttal – a megszokottól eltérően – elmarad, a happy end azonban enélkül is megterem: a főhősök szellemi egyesülésének és megtisztulásának érzelmes ígéretét hordozza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1506